Metallica - albumok
Kill 'em all
Bal-oldal-jobb-oldali hangzás - ez mindig idegesít, mert mindig csak egy fülessel hallgatok zenét :)
És persze ez még a "haj-metál"-korszak volt:
Gyors tempó, de artikulált éneklés jellemzi. Már amikor van ének, mert egész számok instrumentálisak. És az ének kb. egybeolvad a hangszerek hangjával, ami a különben kiegyensúlyozott album végére lássuk be unalmas, főleg hogy a számokat is nehéz elkülöníteni egymástól. A vicces azonban hogy a Metal Militia számnak van egy tribute coverje DUPLÁZÓVAL. Na az durva. Majdnem mint a Metallica saját verziója a Seek&Destroy számnál, ami mintha felezővel lenne lejátszva - frusztrálóan, indokolatlanul lassú, elnyújtott hangzású.
Ride the lightning
Hasonló albumkezdés mint az előzőnél, aztán durva Power Metal az egész, azaz még gyorsabb, még pörgősebb mint a Kill them all, legalábbis a zene. A nótázás ehhez képest különös kontraszt. Btw, én remekül el tudok aludni ezen az albumon. De tényleg.
Hatalmas előrelépés hogy a sztereó az sztereó, nem váltott-fül-fejhallgató. Viszont a maga 45 percecskéjével ez a legrövidebb albumuk. Mondjuk minőség a mennyiség felett. Ez azt is jelenti megjelennek a minőségibb szólók, és már egyértelmű hogy a daloknak szövege is van. A For Whom The Bell Tolls ezt mindennél egyértelműbbé teszi, egyúttal ez a félkeresztény utalás nyilvánvalóan népszerűbbé is tette a bandát kirántva őket a "Sátán Zenéje" kategóriából.
A Fade To Black pedig a Metallica első lágy dallama, amivel nagyon sokakat meg tudtak ragadni. Hiába, a minőségi zene ugye.
Master of puppets
Na lássuk ezt a - véleményem szerint - hulladékot. Egek, ez a szerencsétlenség még csak nem is egy egész album, legfeljebb fél!
Battery: már jellegzetes metalicás riffet használ, és a dalszöveg teljesen kidolgozott. De az előző két album agytrösztje így is beszivárgott - az énekszólam dallamán keresztül. Fantáziátlan szövegordítás az egész.
Master of puppets: tipikus heavy-metal szám. Tizenkettő egytucat belőle.
...
Orion: tisztán instrumentális szám. Teljesen műfajidegen a Metallicától.
Daage INC: egyszercsak félbeszakad itt az album.
0/10
PS: később, sokkalkésőbb csináltak egy videoklippet a címadószámhoz. Na azis egy zavaros dzsumbuj lett.
Pedig a Metallica híresen kiváló klippekkel bírt előállni azidők során, még a Whiskey in the Jarooo is meghallgatható egyszer hogy volt hozzá videoklipp.
...And Justice for all
Oh, a Metallica politizálni próbált! Trololol. Viszont összehozták az 1. videoklippjüket, mindjárt 2 verzióban (amúgy a 4. szám):
alternatív verzió:
Egyébként ahhoz képest hogy a szöveg fontos lenne, a hangszerek eléggé elnyomják hangerőileg... És azt is minek? Egy gitár unalmas zsizsegése, és hozzá a dob - ennyi kell az unalomhoz. először az Eye of the Beholder (a tanú szeme?) sejlik fel hogy tudnának ők többet is...
A "One" (l. videoklip) jó szám - egyetlen baja hogy nem teljesen saját, hanem a Johnny Got His Gun c. regény/film átdolgozása videoklippre.
Az alternatív verzió annyiban különbözik hogy a filmbetétek hiányoznak. De mi a végén az a poénkodás a dobossal? Tönkrecsapja az egész háborúellenes üzenetet, khm.
De legalább az album fel van építve (a 7. szám látszik a csúcspontnak), és talán váltást vezet fel a következőkre.
Viszont a "befejezés" pont olyan hirtelen semmi mint a Master of Puppets.
Metallica / Black
Döntsd el melyik cím tetszik jobban, addig mi meghallgatjuk. Itt volt a pont aminél már úgy csináltak a legenda szerint albumot, hogy ki kéne törni a középszerűségből, mert a kocsmazenélés uncsi, és hát jóval kevesebb lét hoz a konyhára mint megasztárnak lenni.
Gyorsan gyártottak 5 klippet 12 számhoz.
A klippet félretéve (bah, méghogy Porygontól kapott mindenki epilepsziás rohamot!) az Enter Sandman nagyon ütős szám volta maga korában - csak hasonlítsuk össze a korábbi/korai Metallica-számokat ennek a dallamosságával. Ezt akkor más nem tudta.
Heh, ezt a klippet is először látom. Lényge: az előző szám után megtartja a lendületet, és ugyanúgy egy olyan nótát prezentál, amit első hallásra együtt tudsz énekelni vele. Nem hátrány.
És van türelme felépíteni a dalt.
A klipp ugyan a kor szokásos MTV-videoklipje metálosoktól, DE valahogy felidézi bennem a The Doorst is.
A követező a "Holier Than Thou", ami kb. olyan hirtelen ér véget mint a Master of Puppets albumzárója, de ez itt nem zavaró, hiszen a korong közepén van.
A The Unforgivenhez pedig 2 verzió is készült a'la One. Ezúttal kezdjük a rövidebb változattal, ez van a lemezen is:
Na ez az első igazán Metallica-klipp mondhatnám. Történetmesélés, csodás hangterjedelem, abszolút egyedi hangzás, szinte már nem is metálos, de nincs olyan aki ép ésszel megkérdőjelezné a helyét a stílusban.
Persze a kornak is megvoltak a maga narutardjai, akik ma is úgy emlegetik ezt az albumot, mint amivel a Metallica elárulta a rajongóit, önmagát, vagy mit tudom én - egye meg őket a fene.
Na akkor, a hosszabb verzió:
Nos, ennek is biztos volt valami értelme... Egykor.
A Don't Tread on Me-nél valamit beláttam azonban az albummal kapcsolatban: ezt az albumot nem egyben hallgattam meg (főleg a sok videoklippnek köszönhetően), így feltűnt, hogy viszonylag LASSÚ. Ezt az egyet fel lehet hozni ellene.
Na de panaszkodást félretenni, a Through The Never pörget is rögtön a tempón! Az ének mondjuk pont annyira lassítós kontraszt mint a Ride The Lightning albumon (az viszont jó album volt).
Btw, a Kill'em All volt eddig az egyetlen album ahol az album címe nem azonos az egyik szám címével.
Na ez a szám az album kulcsa. Arról énekel nem érdekli ki mit gondol, csak az számít hogy cisnálja.
Az Of Wolf And Man ezek után meglepetés lehet, de visszatérés ("Back to the Meaning") a kezdetekhez. Megvan az alap gitárzúzás, a tempó pörgősebb mint ezen az albumon általában, a hangzás is a teljes-sztereo helyett a vándorló-szetero.
Az utolsó három szám (The god who failed, My friend of misery, The struggle within) egyfajta tematikát követ: kétségek közt őrlődés. Nyilván talonban lévő számokból válogatták be őket a terjedelem miatt, de semmi szégyellnivaló nincs rajtuk.
Load
Ha engem kérdeztek ezaz első "Új Metallica" album, vagy inkább az első Igazi Metallica. A "Metallica" a stílusváltásnak inkább csak próbája volt, itt a "régi", a "klaszsikus zúzós metál" már lényegében nincs is jelen, a Metallicára jellemző dallamos riffek veszik át a helyét - egyszóval amiről a Metallica híres lett.
Bár azért ez még nem teljesen kiforrott, inkább "leső lemez" benyomását kelti mindennel együtt. A hangzás valahogy egyszerű, hiányos, a lukak még befoltozandók.
Érdekes módona 4 klippből ami azalbumhoz készült 3 szám egymás mellett található:
Ez a klipp engem mindig a Cranberries - Zombie-jára emlkeztet valamiért:
A King Nothing és a fenti Until It Sleeps volt az a két klip, ami (a jó dalok és stílus mellett) valóban az egekbe röpítette a Metallicát. Saját kis színdarabok, profi rendezés, díszletek, meg minden. Inkább ezt mint egy újabb Micahel Bay-filmet.
És a harmadik, amit viszont szerintem eddig még nem láttam. Gyertek, nézzük meg együtt!
Na ez kb.akkora lóláb volt mint a Whiskey in the jaroooo leszesz.
Na és itt az album ~végéről a negyedik:
Reload
Szerintem a Metallica karrierjének ez volt a csúcsa. Már nem a "metálbanda vagyunk", hanem saját hangjukon szólalnak meg, ők a Metallica. De még nem fogytak ki az ötletből és az irányból hogy elkezdjenek kísérletezni mindenféle hülyeséggel, mint a más számait feldolgozó Garage Inc. ami tök úgy néz ki mintha a Limp Bizkiktet akarták volna másolni vele:
vagy rögtön a Whiskey in the jarroooo album...
Naszóval, első szám:
Bevallom erről nekem mindig eszembe jut a Tankcsapdának az a száma ahol "Emlékszem a helyre, emlékszem a lányra, egy molotov koktél lobbantotta lángra"
- ami azon kívül hogy elég durva rím, a Fuel szám refrénjét úgy hallom félre:
Give me Fuel, (Adj benzint)
Give Me Fire, (Adj tüzet)
Give Me How Much I Desire! (Adj annyit amennyit csak kívánok)
Na mindenesetre ezt tromfoljuk meg a második számmal:
Az Unforgiven folytatása is megszületett, sima II jelzéssel ellátva. Mondjuk szerintem a szöveg elég értelmetlen lett...
És ez még csak az album első negyede volt.
A 10. szám (Prince Charming) külön érdekes, mert egyértelműen hallatszik egy női énekhang. Vajon ki lehet?
Garage Inc.
Itt leálltak a dalgyártással, és más (régi) együttesek számait dolgozták fel/játszották le. A lecsúszás kezdete, elkényelmesedés és dekadencia jele. És ez az ahol beütött a crach. Nyilván látva a numetal-őrületet meg hasonlókat a rockos hangzást már popba tolták. De most komolyan - egyfelől sehova nem volt felírva hogy ez egy tribute-album, reklámozva se volt úgy sehol - pedig talán ha nem "Metallica album"-ként reklámozzák, megúszhatták volna.
És akkor az ominózus whiskey in the jarrooo:
I disappear
A Metallica egyetlen single-je ami albumra nem került. Videoklipp:
3:20 környékén az a szóló egész jó.
Amőgy a Garage Inc hozta bukás után megértjük hogy el akartak tűnni (disappear = eltűnni).
St. Anger
A Metallica nyilvánvalóan megpróbált menteni egy újabb Heavy Metal albummal... De összecsapott lett, félszívvel készült.
Három klippel kezdünk:
Mi a faszt akartak a felborult kocsival?
A vágás meg elég epileptikus.
Oké, a szöveg megvan. De hol a zene? Mi ez az egyenletes statikus zaj?
Egy átlagos bandától még értékelném is ezt az egyszerű zúzást.
A Sweet Amber egy rakás szar viszont.
A végefelé van még egy videoklip:
Kis hasonlóságot mutat a Toxicityvel, csak az jó volt:
Death Magnetic + Beyond Magnetic
Itt igazából a Metallicának már csak a meglévő hírneve maradt meg, az album jórészt észrevétlenül múlt el, hiába pl.a hozzájárulásuk a Darwin Díj - halni tudni kell c. filmhez.
A 3-4-5 számokhoz van videoklipp:
Sima koncertfelvétel a képanyag.
Jaja, útáljuk amerikát.
Ez meg vmi patriotikus szemét.
Az album maga nem rossz. Ha nem létezne az előző két album, semmi baj nem lenne vele (a nonsensical videoklippeken kívül). Ahhoz több olyan szám kellett volna mint a Judas Kiss.
És nem, a kiegészítő-album sem segít eleget. Különösen hogy felismerni a zenei alapokat más, korábbi számokból átemelve.
Lulu
Ezt csak említés szinten (mint ide besuvasztva a két Metallica-koncertfilmet: S&M, illetve Through the Never), mert ez nem önálló Metallica. Sőt, inkább Metallica-segédlet egy másik zenésznek, kb. mint amennyire nem Guano Apes a Patch c. szám az Apocalypticától:
Az S&M amúgy tartalmaz 2 máshol nem feljátszott számot, az egyikhez videoclip is készült:
De úgy vélem a Lulunál afiúk már beleszartak, és azért csinálták mert megtehették. Új rajongókat mr tudták hogy úgyse szereznek.
Hardwired... to self destruct
Annyira gazdagok lettek eddigre, hogy fogták magukat, MINDEN számhoz csináltak videoklippet, és az egészet azonnal felbaszták a youtube-ra.
Bal-oldal-jobb-oldali hangzás - ez mindig idegesít, mert mindig csak egy fülessel hallgatok zenét :)
És persze ez még a "haj-metál"-korszak volt:
Gyors tempó, de artikulált éneklés jellemzi. Már amikor van ének, mert egész számok instrumentálisak. És az ének kb. egybeolvad a hangszerek hangjával, ami a különben kiegyensúlyozott album végére lássuk be unalmas, főleg hogy a számokat is nehéz elkülöníteni egymástól. A vicces azonban hogy a Metal Militia számnak van egy tribute coverje DUPLÁZÓVAL. Na az durva. Majdnem mint a Metallica saját verziója a Seek&Destroy számnál, ami mintha felezővel lenne lejátszva - frusztrálóan, indokolatlanul lassú, elnyújtott hangzású.
Ride the lightning
Hasonló albumkezdés mint az előzőnél, aztán durva Power Metal az egész, azaz még gyorsabb, még pörgősebb mint a Kill them all, legalábbis a zene. A nótázás ehhez képest különös kontraszt. Btw, én remekül el tudok aludni ezen az albumon. De tényleg.
Hatalmas előrelépés hogy a sztereó az sztereó, nem váltott-fül-fejhallgató. Viszont a maga 45 percecskéjével ez a legrövidebb albumuk. Mondjuk minőség a mennyiség felett. Ez azt is jelenti megjelennek a minőségibb szólók, és már egyértelmű hogy a daloknak szövege is van. A For Whom The Bell Tolls ezt mindennél egyértelműbbé teszi, egyúttal ez a félkeresztény utalás nyilvánvalóan népszerűbbé is tette a bandát kirántva őket a "Sátán Zenéje" kategóriából.
A Fade To Black pedig a Metallica első lágy dallama, amivel nagyon sokakat meg tudtak ragadni. Hiába, a minőségi zene ugye.
Master of puppets
Na lássuk ezt a - véleményem szerint - hulladékot. Egek, ez a szerencsétlenség még csak nem is egy egész album, legfeljebb fél!
Battery: már jellegzetes metalicás riffet használ, és a dalszöveg teljesen kidolgozott. De az előző két album agytrösztje így is beszivárgott - az énekszólam dallamán keresztül. Fantáziátlan szövegordítás az egész.
Master of puppets: tipikus heavy-metal szám. Tizenkettő egytucat belőle.
...
Orion: tisztán instrumentális szám. Teljesen műfajidegen a Metallicától.
Daage INC: egyszercsak félbeszakad itt az album.
0/10
PS: később, sokkalkésőbb csináltak egy videoklippet a címadószámhoz. Na azis egy zavaros dzsumbuj lett.
Pedig a Metallica híresen kiváló klippekkel bírt előállni azidők során, még a Whiskey in the Jarooo is meghallgatható egyszer hogy volt hozzá videoklipp.
...And Justice for all
Oh, a Metallica politizálni próbált! Trololol. Viszont összehozták az 1. videoklippjüket, mindjárt 2 verzióban (amúgy a 4. szám):
alternatív verzió:
Egyébként ahhoz képest hogy a szöveg fontos lenne, a hangszerek eléggé elnyomják hangerőileg... És azt is minek? Egy gitár unalmas zsizsegése, és hozzá a dob - ennyi kell az unalomhoz. először az Eye of the Beholder (a tanú szeme?) sejlik fel hogy tudnának ők többet is...
A "One" (l. videoklip) jó szám - egyetlen baja hogy nem teljesen saját, hanem a Johnny Got His Gun c. regény/film átdolgozása videoklippre.
Az alternatív verzió annyiban különbözik hogy a filmbetétek hiányoznak. De mi a végén az a poénkodás a dobossal? Tönkrecsapja az egész háborúellenes üzenetet, khm.
De legalább az album fel van építve (a 7. szám látszik a csúcspontnak), és talán váltást vezet fel a következőkre.
Viszont a "befejezés" pont olyan hirtelen semmi mint a Master of Puppets.
Metallica / Black
Döntsd el melyik cím tetszik jobban, addig mi meghallgatjuk. Itt volt a pont aminél már úgy csináltak a legenda szerint albumot, hogy ki kéne törni a középszerűségből, mert a kocsmazenélés uncsi, és hát jóval kevesebb lét hoz a konyhára mint megasztárnak lenni.
Gyorsan gyártottak 5 klippet 12 számhoz.
A klippet félretéve (bah, méghogy Porygontól kapott mindenki epilepsziás rohamot!) az Enter Sandman nagyon ütős szám volta maga korában - csak hasonlítsuk össze a korábbi/korai Metallica-számokat ennek a dallamosságával. Ezt akkor más nem tudta.
Heh, ezt a klippet is először látom. Lényge: az előző szám után megtartja a lendületet, és ugyanúgy egy olyan nótát prezentál, amit első hallásra együtt tudsz énekelni vele. Nem hátrány.
És van türelme felépíteni a dalt.
A klipp ugyan a kor szokásos MTV-videoklipje metálosoktól, DE valahogy felidézi bennem a The Doorst is.
A követező a "Holier Than Thou", ami kb. olyan hirtelen ér véget mint a Master of Puppets albumzárója, de ez itt nem zavaró, hiszen a korong közepén van.
A The Unforgivenhez pedig 2 verzió is készült a'la One. Ezúttal kezdjük a rövidebb változattal, ez van a lemezen is:
Na ez az első igazán Metallica-klipp mondhatnám. Történetmesélés, csodás hangterjedelem, abszolút egyedi hangzás, szinte már nem is metálos, de nincs olyan aki ép ésszel megkérdőjelezné a helyét a stílusban.
Persze a kornak is megvoltak a maga narutardjai, akik ma is úgy emlegetik ezt az albumot, mint amivel a Metallica elárulta a rajongóit, önmagát, vagy mit tudom én - egye meg őket a fene.
Na akkor, a hosszabb verzió:
Nos, ennek is biztos volt valami értelme... Egykor.
A Don't Tread on Me-nél valamit beláttam azonban az albummal kapcsolatban: ezt az albumot nem egyben hallgattam meg (főleg a sok videoklippnek köszönhetően), így feltűnt, hogy viszonylag LASSÚ. Ezt az egyet fel lehet hozni ellene.
Na de panaszkodást félretenni, a Through The Never pörget is rögtön a tempón! Az ének mondjuk pont annyira lassítós kontraszt mint a Ride The Lightning albumon (az viszont jó album volt).
Btw, a Kill'em All volt eddig az egyetlen album ahol az album címe nem azonos az egyik szám címével.
Na ez a szám az album kulcsa. Arról énekel nem érdekli ki mit gondol, csak az számít hogy cisnálja.
Az Of Wolf And Man ezek után meglepetés lehet, de visszatérés ("Back to the Meaning") a kezdetekhez. Megvan az alap gitárzúzás, a tempó pörgősebb mint ezen az albumon általában, a hangzás is a teljes-sztereo helyett a vándorló-szetero.
Az utolsó három szám (The god who failed, My friend of misery, The struggle within) egyfajta tematikát követ: kétségek közt őrlődés. Nyilván talonban lévő számokból válogatták be őket a terjedelem miatt, de semmi szégyellnivaló nincs rajtuk.
Load
Ha engem kérdeztek ezaz első "Új Metallica" album, vagy inkább az első Igazi Metallica. A "Metallica" a stílusváltásnak inkább csak próbája volt, itt a "régi", a "klaszsikus zúzós metál" már lényegében nincs is jelen, a Metallicára jellemző dallamos riffek veszik át a helyét - egyszóval amiről a Metallica híres lett.
Bár azért ez még nem teljesen kiforrott, inkább "leső lemez" benyomását kelti mindennel együtt. A hangzás valahogy egyszerű, hiányos, a lukak még befoltozandók.
Érdekes módona 4 klippből ami azalbumhoz készült 3 szám egymás mellett található:
Ez a klipp engem mindig a Cranberries - Zombie-jára emlkeztet valamiért:
A King Nothing és a fenti Until It Sleeps volt az a két klip, ami (a jó dalok és stílus mellett) valóban az egekbe röpítette a Metallicát. Saját kis színdarabok, profi rendezés, díszletek, meg minden. Inkább ezt mint egy újabb Micahel Bay-filmet.
És a harmadik, amit viszont szerintem eddig még nem láttam. Gyertek, nézzük meg együtt!
Na ez kb.akkora lóláb volt mint a Whiskey in the jaroooo leszesz.
Na és itt az album ~végéről a negyedik:
Reload
Szerintem a Metallica karrierjének ez volt a csúcsa. Már nem a "metálbanda vagyunk", hanem saját hangjukon szólalnak meg, ők a Metallica. De még nem fogytak ki az ötletből és az irányból hogy elkezdjenek kísérletezni mindenféle hülyeséggel, mint a más számait feldolgozó Garage Inc. ami tök úgy néz ki mintha a Limp Bizkiktet akarták volna másolni vele:
vagy rögtön a Whiskey in the jarroooo album...
Naszóval, első szám:
Bevallom erről nekem mindig eszembe jut a Tankcsapdának az a száma ahol "Emlékszem a helyre, emlékszem a lányra, egy molotov koktél lobbantotta lángra"
- ami azon kívül hogy elég durva rím, a Fuel szám refrénjét úgy hallom félre:
Give me Fuel, (Adj benzint)
Give Me Fire, (Adj tüzet)
Give Me How Much I Desire! (Adj annyit amennyit csak kívánok)
Na mindenesetre ezt tromfoljuk meg a második számmal:
Az Unforgiven folytatása is megszületett, sima II jelzéssel ellátva. Mondjuk szerintem a szöveg elég értelmetlen lett...
És ez még csak az album első negyede volt.
A 10. szám (Prince Charming) külön érdekes, mert egyértelműen hallatszik egy női énekhang. Vajon ki lehet?
Garage Inc.
Itt leálltak a dalgyártással, és más (régi) együttesek számait dolgozták fel/játszották le. A lecsúszás kezdete, elkényelmesedés és dekadencia jele. És ez az ahol beütött a crach. Nyilván látva a numetal-őrületet meg hasonlókat a rockos hangzást már popba tolták. De most komolyan - egyfelől sehova nem volt felírva hogy ez egy tribute-album, reklámozva se volt úgy sehol - pedig talán ha nem "Metallica album"-ként reklámozzák, megúszhatták volna.
És akkor az ominózus whiskey in the jarrooo:
I disappear
A Metallica egyetlen single-je ami albumra nem került. Videoklipp:
3:20 környékén az a szóló egész jó.
Amőgy a Garage Inc hozta bukás után megértjük hogy el akartak tűnni (disappear = eltűnni).
St. Anger
A Metallica nyilvánvalóan megpróbált menteni egy újabb Heavy Metal albummal... De összecsapott lett, félszívvel készült.
Három klippel kezdünk:
Mi a faszt akartak a felborult kocsival?
A vágás meg elég epileptikus.
Oké, a szöveg megvan. De hol a zene? Mi ez az egyenletes statikus zaj?
Egy átlagos bandától még értékelném is ezt az egyszerű zúzást.
A Sweet Amber egy rakás szar viszont.
A végefelé van még egy videoklip:
Kis hasonlóságot mutat a Toxicityvel, csak az jó volt:
Death Magnetic + Beyond Magnetic
Itt igazából a Metallicának már csak a meglévő hírneve maradt meg, az album jórészt észrevétlenül múlt el, hiába pl.a hozzájárulásuk a Darwin Díj - halni tudni kell c. filmhez.
A 3-4-5 számokhoz van videoklipp:
Sima koncertfelvétel a képanyag.
Jaja, útáljuk amerikát.
Ez meg vmi patriotikus szemét.
Az album maga nem rossz. Ha nem létezne az előző két album, semmi baj nem lenne vele (a nonsensical videoklippeken kívül). Ahhoz több olyan szám kellett volna mint a Judas Kiss.
És nem, a kiegészítő-album sem segít eleget. Különösen hogy felismerni a zenei alapokat más, korábbi számokból átemelve.
Lulu
Ezt csak említés szinten (mint ide besuvasztva a két Metallica-koncertfilmet: S&M, illetve Through the Never), mert ez nem önálló Metallica. Sőt, inkább Metallica-segédlet egy másik zenésznek, kb. mint amennyire nem Guano Apes a Patch c. szám az Apocalypticától:
Az S&M amúgy tartalmaz 2 máshol nem feljátszott számot, az egyikhez videoclip is készült:
De úgy vélem a Lulunál afiúk már beleszartak, és azért csinálták mert megtehették. Új rajongókat mr tudták hogy úgyse szereznek.
Hardwired... to self destruct
Annyira gazdagok lettek eddigre, hogy fogták magukat, MINDEN számhoz csináltak videoklippet, és az egészet azonnal felbaszták a youtube-ra.
Comments
Post a Comment