A világ legsikeresebb képregénytörténete - Pókember?

Mi kell ennek a címnek az elnyeréséhez?

Hát először is, hogy a VILÁGon ismert legyen. Tehát az európai képregények kiesnek (bocsi Asterix! Bocsi Archie!).
Másodszor hogy sok pénzt hozzon. Ehhez ismertnek kell lennie, és nagyon nagyon sokáig léteznie. Azaz nagyon régóta kell léteznie. Ezzel ki is fújt az összes  határozott ideig futó sorozat (bocsi Watchmen!), a graphic novellek, és mindenki személyes saját kedvence (bocsi Swamp Thing New 52!) - bármi volt is az - amiről senki más nem hallott.

Mivel történetet keresünk így kihullik minden olyan lehetőség is, ami pusztán sok alternatív formában hozta az adott karaktert. így ha volt egy karakterből fehér-, fekete-, sárgabőrű stb., ha sokat is adtakel belőle még mindig nem számít ha csak 1-2-10 évig futott (pl. The Walking Dead, vagy kb. az összes manga). Keressünk inkább hosszabb életutat bejárt címeket, és lássuk min buktak el!
Szintén kiesik Garfield és a hasonlók, amiknek sosem volt története, csak véletlenszerű képsorok halmazai.

Az egyik legelsőképregény volt Superman, és máig létezik. Azonban nem igazán mondható a LEG-nek. Nem túl kidolgozott rajzaival, és a bibliai istenségre mintázott képességeivel (amik gyakorlatilag legyőzhetetlenné teszik) nem túl érdekes. Amit azonban leginkább felrónak neki, hogy a képességei folyton változnak, és a millió-plusz-egy kriptonitfajta is elég nevetséges egy idő után.
Aki "összefoglalóan"szeretné "ismerni" Supermantörténetét, annak ajánlom a 2005-ös All-Star Superman c. kötetet.

Most vegyünk egy könnyedebb műfajt: a Tini Ninja Teknőcöket. Mára a sok iterációt sikerült multiverzummá hangolni, és jó régóta is fut az egész, ismertnek is mondhatnánk... De valószínűleg nem véletlen hogy a képregény jogai szétszórtak és bizonytalanok. Plusz kevés a főgonosz, mindig Shrederre jutunk ki kb. Az mókás volt épp ezért, mikor az egyik magyar kiadásban vmi rájaemberrel összefogva küzdöttek egy ritka fajokat gyűjtő ufóval.

Vagy vegyünk egy kisebb, de régóta futó, ezért látszólag erős sorozatot, a Witchblade-et. Nálunk is levetítették a 2 évadát a belőle készült filmsorozatnak - szegény Yancy Butler azt hitte végre megvan az élete nagy áttörése, bele is roppant a kaszába.Drogok, miegymás.
Ezen kívül a képregény sorsa is elég hányattatott. Azamcsik egyszerűen nem tudtak már mit kezdeni vele, végül eladták a japánoknak, csináljanak vele amit akarnak. Azóta se kérték vissza, és a kiadás... Nos, némileg hektikus.


Megemlíthetnénk pár tényleg másodvonalbeli képregényt, pl. Hellboy (magyarul Pokolfajzat címmel futott a két filmje, a harmadik sosem készült el), vagy Daredevil a Fenegyereket, Ushagi Yoimbot - de minek. Harapjunk rögtön a cápába: Batman.
Batman kétségtelenül nagy cím. Jelenleg Harley Quinn még nagyobb, de alig pár éve létezik, szóval őt (még) hagyjuk. De hogyan alakult a Köpenyes Igazságosztó élete? Hát, mostanra valóban "élet" lett - de korábban korántsem volt az. Megvolt ugyan a kontinuitás, azaz egyik esemény követte a másikat (Joker most ezt robbantott fel, majd amazt, Batman megint kapott egy társat akit megint elveszített), de az egész nem kötődött évszámokhoz. Időtlen volt Batman. És ez az, amiért így az egész "tökmindegy". Nem történet ez, csak a történet illúziója, pusztán történések és story-arcok egymásutánisága. Senki nem kíváncsi rá, mi volt Batmannel 50 éve, csak leveszed azt a füzetet ami épp a boltban van, oszt jónapot.
Btw, én két füzetet ajánlanék párban ehhez a címhez: a Halál A Családban utolsó füzetét, és azt,aminek a tetején "Nincs Igazság?" futott a magyar változatban piros betűkkel, a történetszerint pedig Bruce épp tolókocsihoz volt kötve, és egy barátja testét használta agyátvitellel (illető szintén meghalt a végén).

The Avengers (aka. Bosszúállók, aka. Bosszú Angyalai) könnyedén vehette az egy karakter állította problémát:sok karakter van benne! "Sajnos" ezeknek mind megvan a többé-kevésbé sikeres saját füzete, így ez csak alkalmankénti összeverődésükről tudósít...

Hulk: Hulkkal alapveten baj hogy túl erősre, és így legyőzhetetlenre csinálták. Próbálták így-úgy meghegeszteni, eldönteni hogy most tudjon szándékosan átalakulni, vagy csak ha dühös,vagy ha tleihold van, vagy mittudomén - az a baj hogy ők maguk sem tudták. Jaja, megvoltak a maga slágertörténetei, kiemelten a Planet Hulk, de kb. ennyi.

Fantasztikus Négyes: na, velük meg az a baj hogy sosem voltak klasszikus történeteik, nagy durranásaik. Persze a filmek sem segítettek ezen... Azalapötlet mindössze annyi volt hozzájuk hogy a szuperhősöknek is lehet rendezett családi élete - ami unalmas, és pont nem az ami miatt egy szuperhősképregényt a kezünkbe vennénk.

X-men: na itt aztán volt annyi csodás történet (sztry arc), hogy felsorolni se győznénk. Csapat is voltak, magánéletük is volt, és a kezdeti mókás-komolytalan hangot is hamar felváltotta egy komolyabb, véresebb, polgárjogi elemekre fókuszáló alap a "szőrös vagyok, okos vagyok, a plafonon lógva megírok egy disszertációt lángot lövlödözve" alapról.
Mi volt a gond? Hát hogy bár csapat voltak, ezek a disznók bár folyton meghaltak,de föl is támadtak azonnal. Ráadásul az íróknak mások voltak a kedvenceik mint az olvasóknak (mi a frászért erőltetik mindig Professzor Kriplit, Küklopszot, meg azt a nyavajás Bestiát???). De ja, ha ez egy milliárdos népességben folyotn születő FAJ, akkor miért kell mindenkinek feltámadni folyton?

DC: Lantern Corps. Nálunk kevéssé volt ismert, és azt is minek, de a DC egyik legnagyobb fejőstehenévé nőtte ki magát - a filmig. Jah, a film az simán kettéroppantott az egész franchise-t.

Spawn: No igen, a legtöbb cím itt nyilván a Marvel/DC párostól került ki, ez azegyik olyan ami nem.
Egyfőszereplős képregény volt és maradt, mára viszont jóformán eltűnt a süllyesztőben, az eredeti rajzoló&jogtulaj már nem is törődik vele. Pedig tökéletes volt az alap: Spawnnak adott ideje van a létezésre, után csóközön, jöhet egy másik!
Mibe bukott bele? Ami miatt a Dragonball is lezárult a GT-vel (hogy később azt de-kanonizálják), vagy amiért a Naruto folytatásának szánt Boruto sem jeleskedik az eladásokban: a főszereplő legyőzte az ultimate ellenfelet. Ha ledőlt a végső fal, nehéz újabb magaslatot találni... Spawn pedig egyszerre győzte le az Ördögöt és az Istent.

----------

Innen pedig akárhogyan nézem, bárhogy is forgatom, marad Spider-Man (eza hivatalos írásmód! Kötőjellel!), azaz Pókember.
Pedig nincs túl jól megrajzolva, a történetek nincsnek igazán kidolgozva, és nincs megoldás az utánpótlására sem (bár voltak/vannak mellékvágányok, mint a SpiderGirl, vagy a mostanság felbukkant feketebőrű pókember).

Pók-ember az 1960-as évektől indult,az első évben kéthavi, későbbhavi lappá bővült, még később több kiadvánnyá, amelyek közül egyesek ugyanabban (értsd: az erdeti) univerzumban játszódnak.
Az első feltűnése az Amazing Fantasyban történt, rögtön az eredettörténettel több más Marvel-címmel ellentétben. Ez afféle egylövetű "próbáljuk ki, lássuk mit szeret a nép" magazin volt, és Pókembert szerették. Egyértelműen kamaszfiúknak íródott akcióképregényről volt szó,számonként olyan 22 oldallal.
Első körben minden számban új és újabb ellenségek támadtak Pókemberre,a 10. szám után próbálkoztak meg nem csak visszahozni egy már létező gonosztevőt-bűnözőt, de rögtön a hosszabb történetek írásával is, bár csak egy kétszámossal. De az jó indulópontnak bizonyult nagyobb vállalkozásokhoz (pl. a Peter Parker-Betty Brant féltékenységi szappanopera-szál, vagy a Zöld Manó alkalmankénti felbukkanása).
Szintén fontos szál volt a Fantasztikus Négyesből Fáklyával való rivalizálása, ami mintegy  az F4 Tékozló Fiává tette őt. Bár nyilván azért ették bele a dolgot mert Peter Parkernek is volt úgymond családja, civil élete, szemben a legtöbb szuperhőssel akik vagy teljes munkaidőben hősködtek (Bosszú angyalai), vagy háttérdíszletként létezett valamiféle civil alteregójuk (X-men).
 Érdekes megjegyezni ugyanakkor hogy ez még nem a magyar kiadásokból ismert Pókember-világ. Még nincs vezér, bár van szervezett bűnözés. Pókember még May nénivel él, sőt, középiskolába jár ami "kicsit" furcsa hely lehet, mert úgy tűnik a diák aki odafigyel a mi világunkban is high-tech dolgokat fedezhet fel, és komoly professzoroknak asszisztálhat. A többiek, az "átlagos" diákok pedigh kb. annyit tudnak mint a mi átlagos diákjaink. Ja, és van Pókreflektora a'la Batman, és denevéreket dobál a'la Batman.
A füzetek felépítése amúgy meglehetősen egyhangú: 7 oldal az Ügyeletes Gonosz felvonultatása, a 11. oldalra Pókfej sikertelenül elkullog, majd a 22. oldallal általában leveri őkelmét, és a zsaruk bekaszlizzák (ahonnan a következő számra/alkalomra büntetése letöltésével szabadul hogy azegész kezdődjön elölről).

Az első "korszak" a Zöld Manó Legyőzésével (40. rész) ér véget. Azonnal érezni hogy rajzolt és írót váltottak. Nem csak a rajzstílus változott meg, de a 4th wall mr nem csak a címlapon és a belső címlapon jelenik meg sima reklámjelenségként, hanem a szövegben folyamatosan, ami elképesztő mennyiségűre duzzadt,sinte kitakarja a rajzokat!
És nem csak ezekből látni a korszakváltást, de számos ellenfél (szupergonoszok és "sima" bűnözők) többé nem jelent fenyegetést, Doctor Octopus látszólag meg is hal! (Az első végleges halál amúgy a The Crime Master névvel futó maffiafőnök, akinek egyfüzetes szerepe a Zöld Manó Rejtélyének újabb lebegtetése volt.)
Ráadásul Fáklya állandó vendégszereplése helyett itt Fenegyereket hozzák be folyton.

Asszem a 87. szám az, ahol ismét stábcsere történhetett. Kapunk egy áttekintő oldal-panelt, olyat mint a magyarországon megjelent első pókember-szám első történetében (ne törődjetek alap alján lévő évszámmal, egyszerűen újra kiadták a számot):


Peter Parker kapcsolata May nénivel láthatóan túl szoros, és amerikai szokások ide-vagy-oda, tény hogy barátnőinél sokkal intenzívebben csókolja le alkalomadtán az öregasszonyt. Btw, Mary Jane Wattson már ekkoriban feltűnt a lap oldalain.
Egy rövid időre Parker sorsa amúgy olyan jóra fordul, hogy motorral jár. Persze ez nem tart sokáig. Peter Parker A Pókember története valójában egy egyre mélyülő tragédia.
A füzetek felépítése is megváltozott. Míg az első korszakban a közepére (kb. 10 oldal) megverte kicsit az aktuális gonosz Pókembert, majd a végére jött a visszavágó, itt az első fele inkbb felvezetés, középen jön valami nagy reveláció, és persze a végére jól lenyomják az aktuális gonoszt (vagy ha többfüzetes történet akkor a gonosz nyomja le pókfejt).

Természetesen a legtöbb történet felcserélhető, és a "sorrendet"/"időrendet" főleg a kiadás sorrendje adja. Jószerivel alig írtak ebbe a korszakba újabb történeteket később, nem úgy mint a korábbi számokba. És bár a történetek nagyobbak lettek, azért érezni a képregények jellemző vonását: az ismétlést. Nem véletlen hogy a tömb újra a Keselyűvel kezdődik és így tovább. Viszont míg az 1-50-et kb. duplájára bővítették a későbbi betoldások, itt ez nem jellemző.A 70. számra azért kezd fárasztó lenni hogy minden egyes történet/összecsapás kötetekre rúg. Érdekes módon nem én voltam aki egyedül panaszkodott, l. #79. De az se jó amikor meg minden történet egyfüzetes. És nem csak ez  kezd fárasztó lenni, hanem Parker/Pókember folytonos balszerencséje, pénztelensége, jajongása sorsa felett. Egyenesen az az ötletem támadt, hogy Dr Octopus testesít meg mindent, ami Peter/Pókember akar lenni: sikeres tudós, extra karjaival maga a tökéletes pók, és amikor épp nincs letartóztatva független és szabad életet él kedve szerint. Nem úgy mint ő May néni oldalán...
Problémát látok továbbá hogy a szerkesztőség nem képes  kiegyensúlyozottan kezelni a 20 oldal terjedelmű füzetekben Pókember életének valamennyi aspektusát, illetve nem tudják eldönteni mivel akarnak ezekből foglalkozni:
- Peter Parker és aktuális szerelme
- May néni és Peter lakhatása
- Harry Osborn és Peter lakhatása (Peter Harrynél lakik)
- Peter Parker tanulmányai
- Peter Parker munkája a Hírharsonánál. Egyáltalán - miért a Hírharsonánál? Kezdem azt gondolni ez nem pusztán a névtelenség kérdése, hanem valamiféle önostorozás Parker részéről, bünteti magát Pókemberként elért sikereiért.
- Pókember személyazonossága
- Pókember ellenfelei (ha engem kérdeztek kezd túl sok lenni belőlük, és hát fárasztó hogy folyton meg kell szökniük - azaz ugyanakkor mégsincsenek elegen. Továbbra is számottevő a maffia, azaz nem-különleges de szervezett bűnözők elleni történet is)
Széthullik az egész, mint Parker élete...

100-150

Pókember egészségi állapota "aggasztóan" hanyatló. Komolyan, idegesítő hogy folyton valami baja van.
A másik ami szintén idegesítővé válik mikor másik szuperhősökkel kell összeakaszkodnia. SOHA nincsen kidolgozva miért, általában egyszerűen ok és előzmény nélkül egymásnakesnek mielőtt végre kitárgyalnák az aktuális bajukat. Megértem én hogy kell az akció a képregénybe, de ennyire?
Ja, és a szerkesztői inzultációk is kezdenek idegesíteni (a 150 rész felé  szerencsére úgy tűnik leszoknak róla).

Btw, előzőleg láttuk hogy PP/P  drogos személyiség. Közben felmerült bennem hogy az egész sorozat lehet hogy olyan mintha Tom Hanks karakterének a Misztikus Játékból (1982) szemszögéből élnénk végig az egészet. Valójában nincsenek őrült szupergonoszok, és nem jár senki színpompás halloweeni maskarákban - ez csak PP/P drogos látomása. Ez megmagyarázná miért nem hoztak létre soha szupergonoszokkal foglalkozó rendőrségi osztagot, miért nem okoz gazdasági válságot a szuperek harcai közben keletkezett kár stb.
De mivel ez nem vezet tovább, nézzünk rá a korszellemre!
Érdekes tény hogy
-->a '60-as évek "merész liberalizmusa" után - amit a minél szélesebb vásárlóréteg elérése miatt tartottak - a '70-es évekre a Marvel láthatólag konzervatív lett. Persze megtartotta a színesbőrű karaktereket, meg világnézeti diverzitást, de ugyanakkor a nemfehér nemkeresztény elemeknek csak kisebb szerepek jutnak.Szintén érdekes hogy a reklámok között rentgeteg HÍZÓTABLETTÁT találunk. Akkoriban úgy tűnik nem fogyni akartak az emberek.


Térjünk át egy másik elméletemre: Peter ugyanis egy - rövid - időre az Oscorp alkalmazotta lesz. Nem lehetséges-e tehát hogy Peter ismerősei PP/P különböző aspektusait, pszichológiai problémáit. illetve alternatív életútjait testesítik meg? Norman Osborn pl. azért a Zöld Manó, mert PP/P felnőttségtől való félelmeit testesíti meg. Oc Doc PP/P álom-életútja, azt kívánja bár olyan szabad lenne mint ő.
-->May néni azért választja Octopust annak ellenére hogy az bűnöző, mert a tudománynak él, míg pókember (Peter parker másik alteregója) csak verekedésbe keveredik folyton az ő szemében.Korban is egymás mellé illenek, OD-nak nem kell rejtegetnie személyazonosságát (legalábbis nyíltan viseli 8 végtagját - a polipoknak és a pókoknak is 8-8 végtagjuk van) stb.Btw, feltűnik Venom! Nem, nem az idegen szimbióta, hanem az ötlet amiből kifejleszthették a karaktert:


Mondjuk kár hogy Oki Doki egy atomvillanásban megsemmisül. Innen lesz szép feltámadni! De ami még érdekes itt, hogy az atomvillanást a PP/P örökölte, egyedülállóan fejlett atomerőmű okozta. Viszont erről a szálról is, mint ebben a szegmensben oly' sokról, az alkotók egyszerűen elfeledkeztek.


És most nem arról beszélek hogy bár folyton azon panaszkodik mennyibe kerül előállítani a hálót éjjel-nappal hálón bóklássza a várost. Vagy hogy folyton a fizetésére panaszkodik, de háromszobás lakást bérel (és mindenki sajnálja érte!).
Ilyet értek elfelejtődött szál alatt hogy PP/P a rendőröknek azt mondja, ő ölte meg Gwen Stacyt (ez mondjuk a #148-ban eszükbe jut végre és lezárják). Vagy mi történt a Hírharsona csődjével (amit egyKingKong-ripoff történet súlyosbított)? Mi van PP/P kezeletlen fekélyével? És Peter miért kényszerült tárgyismétlésre? Nem úgy volt hogy MJ leszopta a tanárt?
Az elfelejtődött szálak annyira egyébként összehasonlításban nem annyira rosszak mint a teljesen lecserélt tények - az eredeti tényeket sikerült teljesen elfelejteni a The Looter esetében (mostantól Meteor Man), akinél a hajtóerő mindig az volt, hogy az ereje csak addig tart, amíg ki nem ürül a szervezetéből a felszipuzott meteorgáz. Mostantól mindig van ereje. De akkor minek neki meteor? Bah.
További panaszom hogy túl sok szupergonosz nyúvad meg, az eredeti Mysterio pl. rögtön "kamerán kívül". Viszont amúgy senki nem hal meg, Pókembert még csak le sem maszkolják annyira védi a Plot Armor. Tarantula is csak elkábítja az áldozatait - miközben azzal henceg mennyire élvezi a gyilkolást.
Az idő múlása is meglehetősen esetlegessé vált, egyedül az események sorrendje tartja össze a szériát - bár mintha erre legalább több hangsúlyt helyeznének. A Marvel Team-Up #33-banpl. egyszerre 3 cselekményt is sikerül futtatni!
Persze nem minden ötlet működik ilyen frankón, akkor sem ha valahol azért bejön a Pókmobil ötlete.

És az biztos nem frankó mikor ilyet látsz:

Mielőtt feladnád: hová lett a háló-kesztyű, az itt a kérdés!
Őszintén nem tudom egy ilyen baki rosszabb, vagy Gwen Stacy halálának története. Mitől is halt meg a lány végül? Miért ne vegyük úgy egyáltalán hogy csak egy ötlettelenségi rohamban Stacy Kapitány halálát hasznosították újra? Egyáltalán, Gwen halála azt mutatja meg mi lett volna ha Peter Parkert nem harapja meg a pók (Gwenben gyakorlatilag leklónozódott Peter élete) - és halála Peter öngyűlöletének kivetülése?

Peter másik ismerőse aki Peter Parker Alternatív Életutat jár be, az Betty Brandt és a pasija. Ők az a kapcsolat ami akkor lett volna ha Peter komolyanveszi a riporterkedést.
Liz Allan pedig (Peter legelső nője) pedig azt mi lett volna ha Peter gonosszá válik, de egy jó nem hagyja teljesen elveszni?
MJ-ről meg mindenki tudja mi.

De láthatjuk Petert amint házimunkát végez


De azt is, hogy öngyilkos hajlamú. A pókemberkedés nem felelősségvállalás, hanem Ben Bácsi halála miatti mély depresszió jele, ami öngyilkossági hajlamig fejlődött!



Btw, Spidey nem szokott le a piti lopásokról, sőt, alkalmanként gyilkosságra is vetemedik.
Peter és May Néni kapcsolata is stabilan tart amerre tart:


legkomolytalanabb történet: JJJ fia farkasember-ércet bányászott a Holdon,és farkasemberré vált!
legbénább ellenfél: a Kalapácsfej és a Grizzly fej-fej mellett versenyeznek a címért.
leggázabb történet: a #116-118 egyszerű copy&paste a Spectacular Spider Man #1-ből (vagy fordítva, kiadási dátumtól függően).



--------------------

Ebből már látszik mi fogta meg a népeket Pókemberben: hogy nyomorultabb mint ők maguk, de van szuperképessége, ami "ha nekem lenne én biztosan meg tudnám oldani vele az életemet".

Ami a bukását hozta a karakternek, hogy teljesen kimerült. Magánéletileg innentől lerakja azegyetemet, riporterkedik, elveszi MJ-t, elválik MJ-től. Közben Harry Osborn a Zöld Manó zakjlatja, utána Venom. A két szál (magánéletés szuperhősség) találkozik: Klón Saga. Mikor annakis vége Peter feladja, és hagyja hogy Octopus Doktor megszállja a testét, The End. Illetve hosszas nyüglődés után amiért Oki Doki társadalmilag erőszakosnak minősül, mára kihozták hogy Peter tanult az esetből és a személyisége ismét a sajátja. De innen már tényleg nincs hová menni.
Ja, és közben May Néni feltámasztása érdekében újraírjuk az egész univerzumot.

Az egyetlen ami érdekelne: hogyan támadt fel Doctor Octopus? Úgy mint a Cigarettás Férfi azX-aktákban? Eltalálja két rakéta, majd egy kisebb arcplasztika és máris mehet újra harcba?







Comments

Popular posts from this blog

Swamp Attack Wiki (episode 1-10)

Herkules, 1-6 évad (sorozat, 1995-1999, The Legendary Journey)

Bűbájos Boszorkák 9-11. évad