Kong - Koponya sziget
Ez volt az a pillanat amikor eldöntöttem, ez a film beütött:
A Sziget maga Kong és a többi szörny nélkül is fenyegetésként jelenik meg. A nagy amerikai hadsereg mint egy rakás szúnyog repül bele a pofonba.
A film a legjobb háborús akciómozikat hozza, a talpig fegyverben rohangászó katonákkal (persze hogy Vietnám a sáros-dzsungeles-predátoros mindenségit!), azoknak a filmeknek a teljes dögösségével ahol nincsenek egyéni hősök, csak a Draálógép létezik, ami a Háború.
És a Szörnyet is jól kezeli. Tökéletes rendezés ahogy az amcsi és japán katona lelövik egymás gépét, leesnek a szigetre, és rögtön folytatják a küzdelmet harci megszállottságukban. Ahogy ott állnak a szakadék szélén, japcsi kezében a "szamurájkard", amcsi kezében a katonai kés, majd hirtelen lezúdul mellettük egy kéz. Kong kapaszkodik fel a sziklafalon. Nem tudjuk törődik-e a katonákkal. Nem tudjuk észrevette-e őket egyáltalán. Csak azt látjuk hogy a katonák páni félelemben üvöltenek, a kamera a szemükben tükröződő ordító majomarcra fókuszál - és tudjuk hogy ezek ketten ott ragadtak a Szigeten azzal a bestiával. Lehet hogy megölte őket - de mi van ha nem? Azok az agyarak...
Az eredeti történet leggyengébb pontja mindig is úgy gondoltam a Nő volt. Mármint vacak kis sikolykirálynő, szinésznőcske az akciótenger közepén. Egyszerűen vicc, papírhercegnő. Itt kaptunk helyette egy haditudósítót - mindjárt életképes, sőt, illik a macsó társaságba. Nem vacak naíva, hanem saját nézőponttal rendelkező karakter. Nem mintha túl sokat vesződnének karakterizálással - az emberi oldalon.
Kong ellenben. Na ő végre nem egy sima gorilla (mint pl. a Peter Jacksonos bénázásban). Valahogy inkább kelti egy ősember-majom-hibrid benyomását. Egyszerre ismerős és idegen, saját jogán természeti erő:
Sok sikert kívánok a stúdiónak a következő szörnyfilmjeivel!
A Sziget maga Kong és a többi szörny nélkül is fenyegetésként jelenik meg. A nagy amerikai hadsereg mint egy rakás szúnyog repül bele a pofonba.
A film a legjobb háborús akciómozikat hozza, a talpig fegyverben rohangászó katonákkal (persze hogy Vietnám a sáros-dzsungeles-predátoros mindenségit!), azoknak a filmeknek a teljes dögösségével ahol nincsenek egyéni hősök, csak a Draálógép létezik, ami a Háború.
És a Szörnyet is jól kezeli. Tökéletes rendezés ahogy az amcsi és japán katona lelövik egymás gépét, leesnek a szigetre, és rögtön folytatják a küzdelmet harci megszállottságukban. Ahogy ott állnak a szakadék szélén, japcsi kezében a "szamurájkard", amcsi kezében a katonai kés, majd hirtelen lezúdul mellettük egy kéz. Kong kapaszkodik fel a sziklafalon. Nem tudjuk törődik-e a katonákkal. Nem tudjuk észrevette-e őket egyáltalán. Csak azt látjuk hogy a katonák páni félelemben üvöltenek, a kamera a szemükben tükröződő ordító majomarcra fókuszál - és tudjuk hogy ezek ketten ott ragadtak a Szigeten azzal a bestiával. Lehet hogy megölte őket - de mi van ha nem? Azok az agyarak...
Az eredeti történet leggyengébb pontja mindig is úgy gondoltam a Nő volt. Mármint vacak kis sikolykirálynő, szinésznőcske az akciótenger közepén. Egyszerűen vicc, papírhercegnő. Itt kaptunk helyette egy haditudósítót - mindjárt életképes, sőt, illik a macsó társaságba. Nem vacak naíva, hanem saját nézőponttal rendelkező karakter. Nem mintha túl sokat vesződnének karakterizálással - az emberi oldalon.
Kong ellenben. Na ő végre nem egy sima gorilla (mint pl. a Peter Jacksonos bénázásban). Valahogy inkább kelti egy ősember-majom-hibrid benyomását. Egyszerre ismerős és idegen, saját jogán természeti erő:
Sok sikert kívánok a stúdiónak a következő szörnyfilmjeivel!
Comments
Post a Comment