Pixels - jó vagy rossz?
Annyire felháborított ez a cikk, hogy mint az írója, hát b* én is megnéztem az angol kamerás letöltést. Ha neki mint fizetett újságírónak lehet, akkor nekem is... Bár én megvártam volna a szinkronost.
Komolyan nem értem, tulajdonképpen annyira várt ez a szösszenet - ne feledjük, egy nyári Adam Sandler-vígjátékról van szó -, hogy az angol vetítést feltétlen fel kell rakni a magyar "torrentre"?
Másodszor: Sandler filmjei - mert bizony ez egy Billy Madison produkció! - sok kiritikát kaptak, mert kezdtek kifogyni hozzájuk a jobb ötletek.
Hát próbálkozott Sandler a Cobbler című alkotással, ami annyira eltért tőle, és annyira művészfilmes lett, hogy hiába az eredetiség, meg hogy tud ő mást is, a világtörténelem egyik legnagyobb bukása lett. Ez van.
Újabb bukásra ítélt ötletelés helyett megvették egy kisfilm jogait - ezt a cikk is elismeri. De akkor miért írja ugyanaz a cikk hogy "lopás"? Nem lopás, hanem más formátumra való alkalmazása egy, a teszt szerint ígéretes ötletnek!
Tudom hogy az újságírás színvonala meredeken zuhan, pláne az index.hu-nál, de ennyire tán mégsem kéne, pláne nem a "Rontó Ralf"-al hencegni, ami alig jobban sikerült mint a Super Mario Borthers film.
Btw, ha a forgatókönyv valahonnan lop, az a Függetlenség Napja, már elnézést.
De ha lopna is a Szellemírtókból - szerepel Dan Aykroyd, tehát ez nem lopás, hanem a nosztalgia része, filmes utalás és cameo (a Pac Manes üldözés ami belenget picit mint ilyen).
Ezen kívül a stáblistáról mindenki tudja, hogy Sandler mindig a "haverokkal" dolgozik, így ebben semmi meglepetés; és abban sincs hogy a "még megfizethető, de már felismerhető" usa filmszínészekkel egészül ki a lista.
Azért egyáltalán nem húznám le a színészgárdát így: "Ő van valami sorozatban, ami most nagyon pörög!" - különösen ha az illető Tyrion Lanister, Holywood ügyeletes törpe-színésze!
Az igaz, hogy a nosztalgiára alapoz az ötlet. De korántsem jelenti hogy "csak azoknak szól, akik '82 körül voltak amerikai tinédzserek, és teljesen készen lettek attól, hogy megnyíltak azok a játéktermek".
Ezekkel a címekkel (Ms. Pac Man, Invaders stb.) MINDENKI találkozott, aki a 80-90-es években 5-50 éves volt az játszott is velük (a legtöbb ezen "csodák"-nak volt kétjátékos módja, az egyetlen ami valamennyire feldobta a folyamatos pályaismétlődést, és biza nagypapa se volt rest hogy lekösse legalább pár percre a gyereket ha rá volt bízva - mutasd ezt meg nekem ma!), a mai gémer-generáció pedig legalább láthatja mivel játszottak anno, ami nem is árt meg nekik, hiszen mindenütt csak a Call of Duty, meg a mindenféle interaktív mozi (PS-re, Xboxra és a többire szinte csak ilyeneket írnak!) mellett bizony jó lenne ha látnának némi variációt.
Kedvcsinálónak íme a
Lesbian Spider Queens of Mars (A Mars Leszbikus Pókkirálynői), ami tökéletesen hozza annak a számítógépes-játék-kornak a dolgait.
Aki esetleg nem akarná játszani, de tetszik neki, az itt végignézheti mind a 13 pályát (a játék 3 fél-erotikus képet tartalmaz, az egyik a normál game over, a második az utolsó pályán game over, és a harmadik a győzelem).
A film egy korhű ET-s kissrácok bringán képsorral indít, amely helyszínen erőlködés nélkül bemutathatja a filmben majd szereplő játékokat úgy ahogy azok tényleg kinéztek, és hozzáadja az akkor érzett lelkesedést - jók a gyerekszínészek! -, meg a játékosok közösségi érzését. Nincs itt semmi probléma.
Innen átváltunk egy játékosgyűlésre. Ez olyan mint a Comic Con (képregényesek), az Anime Con (ezt itt is megrendezik évente, anime/mangarajongók jönnek össze, lehetőség szerint beöltözve) stb. Persze csak az után hogy sikeresen megalapoztuk a főhős hős-ségét.
Játék-fanoknak és programozóknak/matekosoknak: az akkori játékok roppant egyszerű kódokból épültek, valóban ki lehetett ismerni egyfajta "rendszert" a véletlennek mondott játékelemekben.
Esetleg a cikkírónak kifogása van azellen, milyen óriási feszültségget sikerült belevinni abba, hogy két fickó Donkey Kongot játszik?
Külön pont jár a valóságban is pont olyan szemmozgás reprodukálásáért!
Vagy azzal lehet gondja, hogy a "gonosz" nem is annyira gonosz?
Esetleg a Bush-elnök 9/11-es felolvasó-incidensének igen kreatív felhazsnálása nem tetszik? Ha 9/11 már nem is lehet vicces?
Az az igazság hogy a poénok viccesek. Úgy értem tényleg humorosak. Nem az "Így jártam anyátokkal" és a többi sitcom "itt tessék nevetni",vagy egy "jobb"vígjáték instant gagjei, hanem tényleg humorosak. Mi több, vanbenne néhány igazán eredeti csavar is (pl. Pac Man a gonosz?!?).
Azért azA.S-fanoknak sem kell aggódni, az olyan humorból is akad szép számmal, még ha az alja, a pisi-kaki viccek tényleg kiis maradnak (hála az égnek).
Egyébként arról hogy "Szóval itt ez a film, aminek minden egyes eleme olyan, mintha egy igazgatósági tanács összeült volna, és két halom kokain mellett kitalálták volna, hogy pontosan milyen elemek kellenek ahhoz, hogy a negyvenes korosztály bemenjen moziba."afilmnek magának(!!!) is megvan a véleménye, csinál is belőle egy önreflexív poént, aztán köszöni szépen továbbmegy mint a Sharknado. Ami egy jó film (és jó folytatások).
De tudjátok mi tetszik az egészben a legjobban? A "öregemberes tempó". Hogy ez egy valódi film, nem egy összefosott látványorgia, ami a központi témából (régi videojátékok) próbálja eladni magát, hanem az csak az apropó.
Villogás helyett mesél életekről, kapcsolatokról, készségekről, arról milyen volt régen - és milyen most. Teszi ezt úgy hogy nem alkot ítéletet, csak azt mondja van másmilyen is. Még karriertervezésben is hasznos, mert ugyan mi lehet egy "játékzseniből"? Mármint ha nem kaszál össze húszéves korára játékversenyeken néhány milliót, és programozócsászár sem lesz belőle - a tipikus sztereotípiák?
Mesél az elmulasztott és el nem mulasztott lehetőségekről, a felnőttségről és a gyermeklétről, a komolyságról és a szórakozásról.
Elismerem, nem a legkomolyabb, legköltségesebb, vagy akár legemlékezetesebb film amit valaha megnézhetsz - de minőségibb mint az év termésének nagyja, amik látványbemutatók és félig kidolgozott ötletek voltak.
Ez a film olyan mint az E.T.: 20 év múlva is leülhetsz a gyerekeddel megnézni, és jól fogtok szórakozni.
Komolyan nem értem, tulajdonképpen annyira várt ez a szösszenet - ne feledjük, egy nyári Adam Sandler-vígjátékról van szó -, hogy az angol vetítést feltétlen fel kell rakni a magyar "torrentre"?
Másodszor: Sandler filmjei - mert bizony ez egy Billy Madison produkció! - sok kiritikát kaptak, mert kezdtek kifogyni hozzájuk a jobb ötletek.
Hát próbálkozott Sandler a Cobbler című alkotással, ami annyira eltért tőle, és annyira művészfilmes lett, hogy hiába az eredetiség, meg hogy tud ő mást is, a világtörténelem egyik legnagyobb bukása lett. Ez van.
Újabb bukásra ítélt ötletelés helyett megvették egy kisfilm jogait - ezt a cikk is elismeri. De akkor miért írja ugyanaz a cikk hogy "lopás"? Nem lopás, hanem más formátumra való alkalmazása egy, a teszt szerint ígéretes ötletnek!
Tudom hogy az újságírás színvonala meredeken zuhan, pláne az index.hu-nál, de ennyire tán mégsem kéne, pláne nem a "Rontó Ralf"-al hencegni, ami alig jobban sikerült mint a Super Mario Borthers film.
Btw, ha a forgatókönyv valahonnan lop, az a Függetlenség Napja, már elnézést.
De ha lopna is a Szellemírtókból - szerepel Dan Aykroyd, tehát ez nem lopás, hanem a nosztalgia része, filmes utalás és cameo (a Pac Manes üldözés ami belenget picit mint ilyen).
Ezen kívül a stáblistáról mindenki tudja, hogy Sandler mindig a "haverokkal" dolgozik, így ebben semmi meglepetés; és abban sincs hogy a "még megfizethető, de már felismerhető" usa filmszínészekkel egészül ki a lista.
Azért egyáltalán nem húznám le a színészgárdát így: "Ő van valami sorozatban, ami most nagyon pörög!" - különösen ha az illető Tyrion Lanister, Holywood ügyeletes törpe-színésze!
Az igaz, hogy a nosztalgiára alapoz az ötlet. De korántsem jelenti hogy "csak azoknak szól, akik '82 körül voltak amerikai tinédzserek, és teljesen készen lettek attól, hogy megnyíltak azok a játéktermek".
Ezekkel a címekkel (Ms. Pac Man, Invaders stb.) MINDENKI találkozott, aki a 80-90-es években 5-50 éves volt az játszott is velük (a legtöbb ezen "csodák"-nak volt kétjátékos módja, az egyetlen ami valamennyire feldobta a folyamatos pályaismétlődést, és biza nagypapa se volt rest hogy lekösse legalább pár percre a gyereket ha rá volt bízva - mutasd ezt meg nekem ma!), a mai gémer-generáció pedig legalább láthatja mivel játszottak anno, ami nem is árt meg nekik, hiszen mindenütt csak a Call of Duty, meg a mindenféle interaktív mozi (PS-re, Xboxra és a többire szinte csak ilyeneket írnak!) mellett bizony jó lenne ha látnának némi variációt.
Kedvcsinálónak íme a
Lesbian Spider Queens of Mars (A Mars Leszbikus Pókkirálynői), ami tökéletesen hozza annak a számítógépes-játék-kornak a dolgait.
Aki esetleg nem akarná játszani, de tetszik neki, az itt végignézheti mind a 13 pályát (a játék 3 fél-erotikus képet tartalmaz, az egyik a normál game over, a második az utolsó pályán game over, és a harmadik a győzelem).
A film egy korhű ET-s kissrácok bringán képsorral indít, amely helyszínen erőlködés nélkül bemutathatja a filmben majd szereplő játékokat úgy ahogy azok tényleg kinéztek, és hozzáadja az akkor érzett lelkesedést - jók a gyerekszínészek! -, meg a játékosok közösségi érzését. Nincs itt semmi probléma.
Innen átváltunk egy játékosgyűlésre. Ez olyan mint a Comic Con (képregényesek), az Anime Con (ezt itt is megrendezik évente, anime/mangarajongók jönnek össze, lehetőség szerint beöltözve) stb. Persze csak az után hogy sikeresen megalapoztuk a főhős hős-ségét.
Játék-fanoknak és programozóknak/matekosoknak: az akkori játékok roppant egyszerű kódokból épültek, valóban ki lehetett ismerni egyfajta "rendszert" a véletlennek mondott játékelemekben.
Esetleg a cikkírónak kifogása van azellen, milyen óriási feszültségget sikerült belevinni abba, hogy két fickó Donkey Kongot játszik?
Külön pont jár a valóságban is pont olyan szemmozgás reprodukálásáért!
Vagy azzal lehet gondja, hogy a "gonosz" nem is annyira gonosz?
Esetleg a Bush-elnök 9/11-es felolvasó-incidensének igen kreatív felhazsnálása nem tetszik? Ha 9/11 már nem is lehet vicces?
Az az igazság hogy a poénok viccesek. Úgy értem tényleg humorosak. Nem az "Így jártam anyátokkal" és a többi sitcom "itt tessék nevetni",vagy egy "jobb"vígjáték instant gagjei, hanem tényleg humorosak. Mi több, vanbenne néhány igazán eredeti csavar is (pl. Pac Man a gonosz?!?).
Azért azA.S-fanoknak sem kell aggódni, az olyan humorból is akad szép számmal, még ha az alja, a pisi-kaki viccek tényleg kiis maradnak (hála az égnek).
Egyébként arról hogy "Szóval itt ez a film, aminek minden egyes eleme olyan, mintha egy igazgatósági tanács összeült volna, és két halom kokain mellett kitalálták volna, hogy pontosan milyen elemek kellenek ahhoz, hogy a negyvenes korosztály bemenjen moziba."afilmnek magának(!!!) is megvan a véleménye, csinál is belőle egy önreflexív poént, aztán köszöni szépen továbbmegy mint a Sharknado. Ami egy jó film (és jó folytatások).
De tudjátok mi tetszik az egészben a legjobban? A "öregemberes tempó". Hogy ez egy valódi film, nem egy összefosott látványorgia, ami a központi témából (régi videojátékok) próbálja eladni magát, hanem az csak az apropó.
Villogás helyett mesél életekről, kapcsolatokról, készségekről, arról milyen volt régen - és milyen most. Teszi ezt úgy hogy nem alkot ítéletet, csak azt mondja van másmilyen is. Még karriertervezésben is hasznos, mert ugyan mi lehet egy "játékzseniből"? Mármint ha nem kaszál össze húszéves korára játékversenyeken néhány milliót, és programozócsászár sem lesz belőle - a tipikus sztereotípiák?
Mesél az elmulasztott és el nem mulasztott lehetőségekről, a felnőttségről és a gyermeklétről, a komolyságról és a szórakozásról.
Elismerem, nem a legkomolyabb, legköltségesebb, vagy akár legemlékezetesebb film amit valaha megnézhetsz - de minőségibb mint az év termésének nagyja, amik látványbemutatók és félig kidolgozott ötletek voltak.
Ez a film olyan mint az E.T.: 20 év múlva is leülhetsz a gyerekeddel megnézni, és jól fogtok szórakozni.
Comments
Post a Comment