Számítógép, notebook, tablet, okostelefon
Mostanság az informatika technológiaioldala,a hardware-fejlesztés elért egy (újabb) küszöböt, ahol a gépek már nem fejlődnek abban az értelemben hogy "többet" tudjanak. Az adatfeldolgozás, a sebesség már pusztán azért nem növelhető tovább, azért nem érdemes növelni, mert az emberi szervezet nem képes felhasználnia különbséget.
Pl. hiába gyorsabb a számítógép, a billentyűket ugyanazzal a sebességgel ütjük le, az egérrel sem kattintunk gyorsabban. A szem "felbontóképessége" sem képes egy idő után megmondani a különbséget egycsillió és egymilliócsillió pixel között.
A különbség a fejlesztésben most a kényelemhez való alkalmazkodás, és a célfeladat betöltése.
Egyes OSTOBA BARMOK azt jósolgatják például hogy az asztali számítógép el fog tűnni, pusztán azért mert annak eladásai nem nőnek, az "okos"-eszközöké igen, és hogy azasztali gépek elveszítették a moduláris felépítésük okozta előnyt. És még ott sem látják az miért történt.
Mert az egy dolog hogy a középosztály ismét megszűnik, így a (fenntartható) fejlődés megakadt, egyre több (megint)a szegény, ígyamíglehet megveszik a konstrukciót, és azzal nem babrálnak (vagy nem sokat).
Ám ennél fontosabb hogy a kialakult helyzetért sokkal inkább a videokártya- és egyéb alkatrész-gyártók felelősek, akik még anno, a GeForce és InVidia harcánál kartellbe álltak, megállapodva hogy egyes egyéb alkatrészgyártók, egyes programok (játékok) csakis az ő videokártyájukkal működjenek.
Ez a helyzet mind a mai napig fennáll, bár jelenleg videokártyára (elméletileg) nincsen szükség. Bár egyes játékgyártók keményen belekódolják játékaikba hogy amennyiben a program nem érzékeli a kartell alkatrészét (szükségtelen videokártyáját), akkor el se induljon. Pl. az Amnézia-sorozat.
Rosszabb hogy a processzorok és RAM-gyártók jelentik a kartelezés alapját mai dátum szerint.
No és ha az eladások kerülnek szóba, jó lenne észrevenni hogy az asztali gépek vannak itt a kezdetektől. Végülis az első számítógépek szoba-méretűek voltak...
Ezzel pedig elérkeztünk a célszerűség kérdéséhez is.
Mert MIRE JÓ EGY SZÁMÍTÓGÉP?
Most úgy konkrétan.
És mire jó egy laptop/notebook? Mire jó egy okosTELEFON?
Egy telefon TELEFONÁLNI jó.Egy telefont nem aktatáskában cipelek, hanem zsebrevágom, hogy mindenütt velem lehessen.
A telefon méretű dolgokkal egyetlen probléma van: kicsiaképernyője,nem lehetrajta megnézni egy filmet. Egy youtubevideot még talán, de egy filmet biztosan nem.
Itt jön képbe egy tablet. A tablet nem fér el a zsebemben, ellenben még mindig kellően kicsi ahhoz, hogy akár súlykorlátozás esetén (repülőútra) is magaddal vihesd, vagy aktatáskában, vonaton stb.
A képernyők már könnyedén lehetnek akkorák, hogy egy kellemes elektronikus billentyűzet is beleférjen, miközben még mindig marad elég képernyő hogy kényelmesen azt csinálhassunk, amit akarunk.
Azonban van egy probléma, jobban mondva kettő.
Az első, hogy a képernyő még mindig elég kicsi, már ha még épeszű tabletről beszélünk, és nem tabletnak álcázott plazmatévéről. Amit nehéz egy kézben megtartani (a másik kézzel ugyebár kezeljük a szerkentyűt).
A másik már komolyabb probléma, és ez a billentyűleütés lehetséges sebessége. Az érintőképernyő egyszerűen nagyságrenddel lassabb mint a hagyományos billentyűzet.
Utolsó megfigyelés a képernyő védtelensége. A külön tok mindig macera, de anélkül semmi nem védi a tabletet és az okostelefont.
A hozzáférhetőség, a mozgathatóság nagyon fontos szempont ezeknél az eszközöknél. Ezért arra számíthatunk, hogy az asztali gépekből kevesebb fog fogyni, mint a sokkal többvariációban létező érintőképernyős izékből, legyenek azok tabletek, mobilok, vagy bármi más (pl. órák).
Hasonlítsuk most össze a laptopokat azasztali gépekkel.
A laptopot el lehet bírni. A mai gépeket már egy 40kilós nő is magával tudja vinni ingázva a munkahely és a lakása között, illetve egyéb útvonalakon. Ez jelentős előny - ám fel tud-e kellő előnyt mutatni a nagyságrendekkel könnyebb érintőképernyős kütyükkel szemben?
És mit tud felmutatni a mozdíthatatlan asztali gép?
Elárulom: elsősorban egy önálló billentyűzetet. A laptopipar aminek komolyan aggódnia kellene, mert bár az fel tud ajánlani egy billentyűzetet,de a plug&play perifériák, azaz egér, webkamera, merevlemez, esetleg egyéb alkatrészek cseréje, ki-be pakolászása nagyon problémás - már amennyiben egyáltalán megoldható. A konstrukciót szinte kizárólag üzletembereknek, helyszínre kiszálló informatikusoknak tudom elképzelni a piac stabilizálódása után, lévén a tabletek és hasonlók "a" számítógépekhez képest több nagyságrenddel olcsóbbak lettek.
Az asztali számítógép nagy előnye a különálló, komplex billentyűzet.
Egyszerűen olyan sebességet jelent, annyival meg tudja gyorsítani a munkát, annyi plusz funkciót jelent, hogy behozhatatlan előnyt jelent egy tablettel vagy okostelefonnal szemben. Emiatt a számítógépek egyszerűen nem fognak kihalni.
Egy állandó helyen végzett munkánál, aminél folyamatosan kell számítógépet használni, fel sem merül a mozgathatóság kérdése, annál inkább a megszokás. Ha megszoktad valaminek a kezelését, már keresed a kisakpukat,a rövidítéseket. És ott egy F1-12 gombokkal, numerikus billentyűzettel, iránybillentyűkkel, könnyen és megbízhatóan lenyomható billentyűkombinációkkal semmi nem versenyezhet, pusztán azért mert azzal könnyebben és gyorsabban végezheted el ugyanazt a munkát, így minimum több cigiszüneted lesz.
De nehogy azt higyjük hogy az asztali gépek (és notebookok) csak az irodai és labormunkásokat érdeklik, nem ám! A játékostársadalom is imádja azokat a játékokat, amik csillió funkcióvalvannak ellátva.
Ha csak egy sima Diablo 1-2-3-ra gondolunk, ahol a legbénább játékos is 6-8 képesség között váltogat pillanatok alatt - aminél a fizikailag létező billentyűk segítik az ujjak tájékozódását anélkül hogy rájuk kellene néznünk -, egészen egy koreai StarCraft játékosig, akinek az ujjai úgy röpködnek a billentyűzeten mint egy profi rubikkocka-kirakóéi. Összehasonlíthatatlan az élmény valami egyujjalpötyögős googplay-cuccal szemben.
De még aki nem is a gyorsaságra megy, az is könnyen kedvelhet egy komplex szimulátort, ahol minden apróságnak megvan a maga helye, és mi irányíthatjuk a (játék) vállalatunkat, országunkat, világunkat.
Szóval én nem aggódnék a PC-gyártók helyében. Amíg a konzolok nem kezdenek el adatbeviteli dolgozók kezében megjelenni, addig nem fenyegeti őket semmi. Többet ugyan nem fognak eladni, de kevesebbet sem.
Pl. hiába gyorsabb a számítógép, a billentyűket ugyanazzal a sebességgel ütjük le, az egérrel sem kattintunk gyorsabban. A szem "felbontóképessége" sem képes egy idő után megmondani a különbséget egycsillió és egymilliócsillió pixel között.
A különbség a fejlesztésben most a kényelemhez való alkalmazkodás, és a célfeladat betöltése.
Egyes OSTOBA BARMOK azt jósolgatják például hogy az asztali számítógép el fog tűnni, pusztán azért mert annak eladásai nem nőnek, az "okos"-eszközöké igen, és hogy azasztali gépek elveszítették a moduláris felépítésük okozta előnyt. És még ott sem látják az miért történt.
Mert az egy dolog hogy a középosztály ismét megszűnik, így a (fenntartható) fejlődés megakadt, egyre több (megint)a szegény, ígyamíglehet megveszik a konstrukciót, és azzal nem babrálnak (vagy nem sokat).
Ám ennél fontosabb hogy a kialakult helyzetért sokkal inkább a videokártya- és egyéb alkatrész-gyártók felelősek, akik még anno, a GeForce és InVidia harcánál kartellbe álltak, megállapodva hogy egyes egyéb alkatrészgyártók, egyes programok (játékok) csakis az ő videokártyájukkal működjenek.
Ez a helyzet mind a mai napig fennáll, bár jelenleg videokártyára (elméletileg) nincsen szükség. Bár egyes játékgyártók keményen belekódolják játékaikba hogy amennyiben a program nem érzékeli a kartell alkatrészét (szükségtelen videokártyáját), akkor el se induljon. Pl. az Amnézia-sorozat.
Rosszabb hogy a processzorok és RAM-gyártók jelentik a kartelezés alapját mai dátum szerint.
No és ha az eladások kerülnek szóba, jó lenne észrevenni hogy az asztali gépek vannak itt a kezdetektől. Végülis az első számítógépek szoba-méretűek voltak...
Ezzel pedig elérkeztünk a célszerűség kérdéséhez is.
Mert MIRE JÓ EGY SZÁMÍTÓGÉP?
Most úgy konkrétan.
És mire jó egy laptop/notebook? Mire jó egy okosTELEFON?
Egy telefon TELEFONÁLNI jó.Egy telefont nem aktatáskában cipelek, hanem zsebrevágom, hogy mindenütt velem lehessen.
A telefon méretű dolgokkal egyetlen probléma van: kicsiaképernyője,nem lehetrajta megnézni egy filmet. Egy youtubevideot még talán, de egy filmet biztosan nem.
Itt jön képbe egy tablet. A tablet nem fér el a zsebemben, ellenben még mindig kellően kicsi ahhoz, hogy akár súlykorlátozás esetén (repülőútra) is magaddal vihesd, vagy aktatáskában, vonaton stb.
A képernyők már könnyedén lehetnek akkorák, hogy egy kellemes elektronikus billentyűzet is beleférjen, miközben még mindig marad elég képernyő hogy kényelmesen azt csinálhassunk, amit akarunk.
Azonban van egy probléma, jobban mondva kettő.
Az első, hogy a képernyő még mindig elég kicsi, már ha még épeszű tabletről beszélünk, és nem tabletnak álcázott plazmatévéről. Amit nehéz egy kézben megtartani (a másik kézzel ugyebár kezeljük a szerkentyűt).
A másik már komolyabb probléma, és ez a billentyűleütés lehetséges sebessége. Az érintőképernyő egyszerűen nagyságrenddel lassabb mint a hagyományos billentyűzet.
Utolsó megfigyelés a képernyő védtelensége. A külön tok mindig macera, de anélkül semmi nem védi a tabletet és az okostelefont.
A hozzáférhetőség, a mozgathatóság nagyon fontos szempont ezeknél az eszközöknél. Ezért arra számíthatunk, hogy az asztali gépekből kevesebb fog fogyni, mint a sokkal többvariációban létező érintőképernyős izékből, legyenek azok tabletek, mobilok, vagy bármi más (pl. órák).
Hasonlítsuk most össze a laptopokat azasztali gépekkel.
A laptopot el lehet bírni. A mai gépeket már egy 40kilós nő is magával tudja vinni ingázva a munkahely és a lakása között, illetve egyéb útvonalakon. Ez jelentős előny - ám fel tud-e kellő előnyt mutatni a nagyságrendekkel könnyebb érintőképernyős kütyükkel szemben?
És mit tud felmutatni a mozdíthatatlan asztali gép?
Elárulom: elsősorban egy önálló billentyűzetet. A laptopipar aminek komolyan aggódnia kellene, mert bár az fel tud ajánlani egy billentyűzetet,de a plug&play perifériák, azaz egér, webkamera, merevlemez, esetleg egyéb alkatrészek cseréje, ki-be pakolászása nagyon problémás - már amennyiben egyáltalán megoldható. A konstrukciót szinte kizárólag üzletembereknek, helyszínre kiszálló informatikusoknak tudom elképzelni a piac stabilizálódása után, lévén a tabletek és hasonlók "a" számítógépekhez képest több nagyságrenddel olcsóbbak lettek.
Az asztali számítógép nagy előnye a különálló, komplex billentyűzet.
Egyszerűen olyan sebességet jelent, annyival meg tudja gyorsítani a munkát, annyi plusz funkciót jelent, hogy behozhatatlan előnyt jelent egy tablettel vagy okostelefonnal szemben. Emiatt a számítógépek egyszerűen nem fognak kihalni.
Egy állandó helyen végzett munkánál, aminél folyamatosan kell számítógépet használni, fel sem merül a mozgathatóság kérdése, annál inkább a megszokás. Ha megszoktad valaminek a kezelését, már keresed a kisakpukat,a rövidítéseket. És ott egy F1-12 gombokkal, numerikus billentyűzettel, iránybillentyűkkel, könnyen és megbízhatóan lenyomható billentyűkombinációkkal semmi nem versenyezhet, pusztán azért mert azzal könnyebben és gyorsabban végezheted el ugyanazt a munkát, így minimum több cigiszüneted lesz.
De nehogy azt higyjük hogy az asztali gépek (és notebookok) csak az irodai és labormunkásokat érdeklik, nem ám! A játékostársadalom is imádja azokat a játékokat, amik csillió funkcióvalvannak ellátva.
Ha csak egy sima Diablo 1-2-3-ra gondolunk, ahol a legbénább játékos is 6-8 képesség között váltogat pillanatok alatt - aminél a fizikailag létező billentyűk segítik az ujjak tájékozódását anélkül hogy rájuk kellene néznünk -, egészen egy koreai StarCraft játékosig, akinek az ujjai úgy röpködnek a billentyűzeten mint egy profi rubikkocka-kirakóéi. Összehasonlíthatatlan az élmény valami egyujjalpötyögős googplay-cuccal szemben.
De még aki nem is a gyorsaságra megy, az is könnyen kedvelhet egy komplex szimulátort, ahol minden apróságnak megvan a maga helye, és mi irányíthatjuk a (játék) vállalatunkat, országunkat, világunkat.
Szóval én nem aggódnék a PC-gyártók helyében. Amíg a konzolok nem kezdenek el adatbeviteli dolgozók kezében megjelenni, addig nem fenyegeti őket semmi. Többet ugyan nem fognak eladni, de kevesebbet sem.
Comments
Post a Comment