Sherlock Holmes - A vörös dolgozószoba
Ügyesen sikerült félrefordítani a címet, ami eredetileg A study in scarlet.
No persze SZÓ SZERINT éppen jelenhetné ezt, és van is a történetben egy vörös szoba, csak épp az nem dolgozó. Valójában kb. "Tanulmány bársonyszékből" egyszerre utalva Shelock Holmes kényelmességére, hogy nem szeret kimenni helyszínre, és hogy a történet/nyomozás megpróbál kiemelkedni a ponyva, a lenézett "amatőrség" szintjéhez képest.
A ponyva-történet egyértelmű, a való világban a legtöbb S.H. történet "Adventures of ..." címmel jelent meg,azaz Holmes és Watson adott havi/kéthavi kalandját olvashatták a ponyvarajongók.
Megjegyzem valószínűleg ez lett az első befutott "sorozat" a történelemben.
Meglepő módon Holmes eredetileg NEM nyomozó, még csak nem is magánnyomozó, hanem tanácsadó, mint Frank Black,a Millennium c. sorozat főszereplője.
És éppen ilyen meglepő módon nem egy 30-40-es pali egy 50-es Wattsonnal az oldalán mint a képernyőn. Sherlock holmes egy 20-on éves vagány,aki ráadásul vmi kórház laborjában és bonctermében is sokat robotol afféle félhivatalos egyetemi hallgató/gyakornokként.
Kornátsem merev, hanem roppan lendületesnek tetszik, aki sokat nevet és rendkívül hiú, ereddményeivel folyton büszkélkedik, és majdhogynem port szór a fejére gyászában ha úgy látszik téved. Biztos tudnék jobb példát is találni, de most hirtelen a Vasember 1 Tony Starkja ugrik csak be ebben a jelenetben (2:00-2:05).
Vásznon a legjobban a könyv szereplőjét szvsz az Eurékából megismert, ott vadászt alakító fickó tudta:
Sajonos azonban kiderül, hogy a Sherlock Holmes történetek, hasonlóan Agatha Christy műveihez, SEM krimik.
A krimi műfaji meghatározása nálam ugyanis kimerül abban, hogy olyan irodalmi mű, ami egy bűncselekmény felderítéséről szól, annak nyomozását mutatja be, ÉS AMELYBENA GYILKOS KILÉTE KITALÁLHATÓ AZ OLVASÓ SZÁMÁRA. Tehát egy krimi egy cseles sudoku, egy KITALÁLHATÓ rejtvény.
Ehhez viszont feltétel, hogy mégoly rejtve is, de az olvasó a végső nagy monológ előtt, ami arról szól ki kivel, mit és hogyankövetett el, megkapjon minden olyan információt, ami ahhoz szükséges, hogy ezek tulajdonában maga is eljuthasson ugyanerre a végkövetkeztetésre. Természetesen megengedve, hogy az író korának olvasója számára úgymond természetesen ismert dolgokat nem kell elmondani (bár gondolva az utókorra jobb lenne ha megtennék).
Tehát egy krimiben nem törtlénhet meg, hogy a nyomozó az olvasó tudta nélkül feladott egy sürgönyt, amiben az olvasó tudta nélkül egyértelműen levanm írva hogy a nyomozó az olvasó tudtán kívül felismert valakit, és a felmerült noymok alapján az olvasó tudta nélkül egy adott információt alaposan feltételez, és az olvasó tudta nélkül az adott forrásból az olvasó tuidta nélkül erre egyértelműen megerősítést vagy cáfolatot kaphat - mint az történik számos Poirot, Mrs. Marple ésatöbbi történeteiben.
Ez a történet amúgy annyira nem rossz ebből a szempontból, mivel bőségesen el vagyunk látva nyomokkal, amikből párhuzamosan három nyomozó is dolgozik; holmes mellett két rivalizáló Scotland Yardi nyomozó, akiket még úgy is sikerül felhasználnia az írónak, hogy egyes lehetséges forgatókönyveket kihúzzon az olvasó számára, mivel ők nyilvánvalóan tévedni fognak, lévén Sherlock a főszereplő.
Maga az ügy az "Első Rész"-ben történik, de épp azon a ponton amikor kezdenénk belelendülni, egyszerűen véget ér, és csak az derül ki ki tette, amiben csak az a meglepetés a figyelmes olvasónak, honnan szedte Holmes a teljes nevet, mert eddig csak a kezdőbetűi derültek ki, kábé 2 oldallal korábban, tehát sem idő, sem lehetőség nem volt ennél többet kideríteni - Holmesnak mégis sikerül a 2 oldallal később egyszerűen letartóztatnia.
Aztán hireteln váltunk a "Második Rész"-re. Hogy ez mi a franc. Visszaugrunk vagy 100 évvel korábbra (valójábancsak pár évtizedet), és holmi mormon telepesekről olvasunk, csak tudnám minek. Aztán jön a nagy vallomás, miért is volt a gyilok, engem meg váltig az érdelet, honnan tudott erről Sherlock Homár, élettársával Wattsonnal?
Igazából kár, hogy olyan nagy terjedelmet szentel az elkövető hátterének. Tökéletesen fölösleges, megtöri a mű lendületét, és mivel nem a végén van a "ki a gyilkos", így gyakorlatilag lespoilerezi saját magát, holott pont azért szeretem a nagy végső "Maga ... nem. Maga ... nem. Maga!" monológokat, mert az az a pont ahol egyértelműen tudjuk, hogy ha máskor nem, most kellene leülni és megpróbálni kitalálni miről is van szó.
De mint mondtam az ügy nagyrésze valóban kitalálható, csak ez az elfogás ami nagyon deus ex machina. No és persze az is kellemes meglepetés, hogy ahhoz képest mikor íródott, egyáltalán nem avult el az olvashatósága. Őszintén szólva kedvet kaptam elolvasni csak még egy történetet hogy lássam, kijavítja-e a hibáit az író, vagy éppenhogy átmegy Agatha Crystibe?
No persze SZÓ SZERINT éppen jelenhetné ezt, és van is a történetben egy vörös szoba, csak épp az nem dolgozó. Valójában kb. "Tanulmány bársonyszékből" egyszerre utalva Shelock Holmes kényelmességére, hogy nem szeret kimenni helyszínre, és hogy a történet/nyomozás megpróbál kiemelkedni a ponyva, a lenézett "amatőrség" szintjéhez képest.
A ponyva-történet egyértelmű, a való világban a legtöbb S.H. történet "Adventures of ..." címmel jelent meg,azaz Holmes és Watson adott havi/kéthavi kalandját olvashatták a ponyvarajongók.
Megjegyzem valószínűleg ez lett az első befutott "sorozat" a történelemben.
Meglepő módon Holmes eredetileg NEM nyomozó, még csak nem is magánnyomozó, hanem tanácsadó, mint Frank Black,a Millennium c. sorozat főszereplője.
És éppen ilyen meglepő módon nem egy 30-40-es pali egy 50-es Wattsonnal az oldalán mint a képernyőn. Sherlock holmes egy 20-on éves vagány,aki ráadásul vmi kórház laborjában és bonctermében is sokat robotol afféle félhivatalos egyetemi hallgató/gyakornokként.
Kornátsem merev, hanem roppan lendületesnek tetszik, aki sokat nevet és rendkívül hiú, ereddményeivel folyton büszkélkedik, és majdhogynem port szór a fejére gyászában ha úgy látszik téved. Biztos tudnék jobb példát is találni, de most hirtelen a Vasember 1 Tony Starkja ugrik csak be ebben a jelenetben (2:00-2:05).
Vásznon a legjobban a könyv szereplőjét szvsz az Eurékából megismert, ott vadászt alakító fickó tudta:
Sajonos azonban kiderül, hogy a Sherlock Holmes történetek, hasonlóan Agatha Christy műveihez, SEM krimik.
A krimi műfaji meghatározása nálam ugyanis kimerül abban, hogy olyan irodalmi mű, ami egy bűncselekmény felderítéséről szól, annak nyomozását mutatja be, ÉS AMELYBENA GYILKOS KILÉTE KITALÁLHATÓ AZ OLVASÓ SZÁMÁRA. Tehát egy krimi egy cseles sudoku, egy KITALÁLHATÓ rejtvény.
Ehhez viszont feltétel, hogy mégoly rejtve is, de az olvasó a végső nagy monológ előtt, ami arról szól ki kivel, mit és hogyankövetett el, megkapjon minden olyan információt, ami ahhoz szükséges, hogy ezek tulajdonában maga is eljuthasson ugyanerre a végkövetkeztetésre. Természetesen megengedve, hogy az író korának olvasója számára úgymond természetesen ismert dolgokat nem kell elmondani (bár gondolva az utókorra jobb lenne ha megtennék).
Tehát egy krimiben nem törtlénhet meg, hogy a nyomozó az olvasó tudta nélkül feladott egy sürgönyt, amiben az olvasó tudta nélkül egyértelműen levanm írva hogy a nyomozó az olvasó tudtán kívül felismert valakit, és a felmerült noymok alapján az olvasó tudta nélkül egy adott információt alaposan feltételez, és az olvasó tudta nélkül az adott forrásból az olvasó tuidta nélkül erre egyértelműen megerősítést vagy cáfolatot kaphat - mint az történik számos Poirot, Mrs. Marple ésatöbbi történeteiben.
Ez a történet amúgy annyira nem rossz ebből a szempontból, mivel bőségesen el vagyunk látva nyomokkal, amikből párhuzamosan három nyomozó is dolgozik; holmes mellett két rivalizáló Scotland Yardi nyomozó, akiket még úgy is sikerül felhasználnia az írónak, hogy egyes lehetséges forgatókönyveket kihúzzon az olvasó számára, mivel ők nyilvánvalóan tévedni fognak, lévén Sherlock a főszereplő.
Maga az ügy az "Első Rész"-ben történik, de épp azon a ponton amikor kezdenénk belelendülni, egyszerűen véget ér, és csak az derül ki ki tette, amiben csak az a meglepetés a figyelmes olvasónak, honnan szedte Holmes a teljes nevet, mert eddig csak a kezdőbetűi derültek ki, kábé 2 oldallal korábban, tehát sem idő, sem lehetőség nem volt ennél többet kideríteni - Holmesnak mégis sikerül a 2 oldallal később egyszerűen letartóztatnia.
Aztán hireteln váltunk a "Második Rész"-re. Hogy ez mi a franc. Visszaugrunk vagy 100 évvel korábbra (valójábancsak pár évtizedet), és holmi mormon telepesekről olvasunk, csak tudnám minek. Aztán jön a nagy vallomás, miért is volt a gyilok, engem meg váltig az érdelet, honnan tudott erről Sherlock Homár, élettársával Wattsonnal?
Igazából kár, hogy olyan nagy terjedelmet szentel az elkövető hátterének. Tökéletesen fölösleges, megtöri a mű lendületét, és mivel nem a végén van a "ki a gyilkos", így gyakorlatilag lespoilerezi saját magát, holott pont azért szeretem a nagy végső "Maga ... nem. Maga ... nem. Maga!" monológokat, mert az az a pont ahol egyértelműen tudjuk, hogy ha máskor nem, most kellene leülni és megpróbálni kitalálni miről is van szó.
De mint mondtam az ügy nagyrésze valóban kitalálható, csak ez az elfogás ami nagyon deus ex machina. No és persze az is kellemes meglepetés, hogy ahhoz képest mikor íródott, egyáltalán nem avult el az olvashatósága. Őszintén szólva kedvet kaptam elolvasni csak még egy történetet hogy lássam, kijavítja-e a hibáit az író, vagy éppenhogy átmegy Agatha Crystibe?
Comments
Post a Comment