Fegyverek házilag - buzogány
A buzogány lényege hogy nem csak egy egykézzel forgatható bot van nálunk, hanem annak egyik vége célzottan a sebesülés kiosztására lett kialakítva.
Egy rendes, fémkészítéssel kombinált buzogánynál a fej súlya sokat ad a kezelhetőséghez, így erőkart hozunk létre - persze a markolat súlyozása is fontos marad, hogy egyensúlyt adjunk a holminak.
Nem mennék bele a különböző fejkialakításokba, mert házilag nem öntünk fémet a kovácsműhelyünkben, mivel az nncs, legyen elég annyi, hogy a sima gö,bfelületen kívül létezik még tollas buzogány (aminél hosszanti pengeszerűségek vannak a fejen), illetve szöges buzogány (aminél vagyegy nagy, vagy több kisebb hegyes valami lóg lea fejről - az utóbbi jobb, mert nem kell a célzással és az egyensúly megbomlásával szarakodnunk).
Mégis, van valami, amit házilag is legyárthatunk, és nagyjából aposztrofálható buzogányként, bár valójában a Szöges Bunkó megnevezés lenne a helyes, de hát az ugye címnek hogy hangzik.
Az elkészítés nyilvánvaló: fogunk egy botot (ami hengeres), vagy deszkát (ami lapos), és szögeket verünk bele.
Nem túl kifinomult eszköz, de mégis több már mint egy sima bot.
Az előnye abból fakad, hogy kisebb a találkozási felület, így könnyebb sérülést okozni.
A buzogány és bot alapvetően nem sok kárt tud okozni, kivéve ha kiálló csontfelületet tudunk eltalálni, ami viszonylag könnyen törik, illetve a zúzódás könnyen kialakul.
A szögelt változatnál azonban már húsos felületet is érdemes támadni. A sérülés jellegének megfelelően éppen ezért nem érdemes "jó minőségre" hajtani - legyen a szög régi és rozsdás, had okozzon vérmérgezést. Persze manapság már van tetanuszoltás, de azért mondom.
Szintén érdekesség, hogy nem feltétlena szögek hegyes felét kell erőltetni, a szög feje is áltlaában működik, és kisebb az esély hogy elhajlik. Bár a fene és ízlés tudja, ezt csak úgy hallottam.
Nem összekeverendő a szexuális segédeszközzel, aminél a minél laposabb, minél nagyobb fejkialakítás a lényeg a minél "látványosabb" csattanás és minél kisebb sérülésveszély érdekében.
Egy rendes, fémkészítéssel kombinált buzogánynál a fej súlya sokat ad a kezelhetőséghez, így erőkart hozunk létre - persze a markolat súlyozása is fontos marad, hogy egyensúlyt adjunk a holminak.
Nem mennék bele a különböző fejkialakításokba, mert házilag nem öntünk fémet a kovácsműhelyünkben, mivel az nncs, legyen elég annyi, hogy a sima gö,bfelületen kívül létezik még tollas buzogány (aminél hosszanti pengeszerűségek vannak a fejen), illetve szöges buzogány (aminél vagyegy nagy, vagy több kisebb hegyes valami lóg lea fejről - az utóbbi jobb, mert nem kell a célzással és az egyensúly megbomlásával szarakodnunk).
Mégis, van valami, amit házilag is legyárthatunk, és nagyjából aposztrofálható buzogányként, bár valójában a Szöges Bunkó megnevezés lenne a helyes, de hát az ugye címnek hogy hangzik.
Az elkészítés nyilvánvaló: fogunk egy botot (ami hengeres), vagy deszkát (ami lapos), és szögeket verünk bele.
Nem túl kifinomult eszköz, de mégis több már mint egy sima bot.
Az előnye abból fakad, hogy kisebb a találkozási felület, így könnyebb sérülést okozni.
A buzogány és bot alapvetően nem sok kárt tud okozni, kivéve ha kiálló csontfelületet tudunk eltalálni, ami viszonylag könnyen törik, illetve a zúzódás könnyen kialakul.
A szögelt változatnál azonban már húsos felületet is érdemes támadni. A sérülés jellegének megfelelően éppen ezért nem érdemes "jó minőségre" hajtani - legyen a szög régi és rozsdás, had okozzon vérmérgezést. Persze manapság már van tetanuszoltás, de azért mondom.
Szintén érdekesség, hogy nem feltétlena szögek hegyes felét kell erőltetni, a szög feje is áltlaában működik, és kisebb az esély hogy elhajlik. Bár a fene és ízlés tudja, ezt csak úgy hallottam.
Nem összekeverendő a szexuális segédeszközzel, aminél a minél laposabb, minél nagyobb fejkialakítás a lényeg a minél "látványosabb" csattanás és minél kisebb sérülésveszély érdekében.
Comments
Post a Comment