A palota ékköve vs. A Silla Királyság ékköve
A két első koreai sorozat amit behoztak, és viszonylagos egyszerűségük mellett kitartó népszerűséget hoztak.
A vicces, hogy a két sorozat gyakorlatilag ugyanarra a kaptafára készült (és egy harmadik cucc kapcsán a Sillát be is perelték amit meg is nyertek ellene):
- van egy királyi család, amiben megy a kavarás arról, ki legyen az örökös
- születik egy kislány, aki majd mindent megold: hatalomra juttatja a jogos örököst aki a jó, és megbünteti az új dinasztiát aki a rossz.
- a történet elején elmondják nekünk a nézőknek (és valahol a történetsorán megtalálja a főszereplő egy adagban egy könyvben) ki a rossz, miért kell megölni, és kinek az unokatestvéréneka tanárának a zolgájának a másodunokatestvéréneka sozobatársának a portásának a lányát erőszakolta meg a seprűnyéllel, szóval az egyetlen kérdés hogyan jutunk ela végkifejletig.
Lévén mondjuk történelmi dráma a műfaj, nem igazán van mit aggódni a cselekmény fő pontjain, de azért nyugaton már rájöttek hogy meg lehet játszani hogy a (kitalált) melléksereplőkért igenis lehet izgulni túlélik-e, vagy mi lesz velük.
- a kezdeteknél a kislány szerénykörülményekk özött, de a kor mércéjével magas szintű oktatásban részesülve nő fel, egy időben fiúnak álcázva magát.
- a sorozat első felében kislány felnő(tt), és X foglalkozást űzi.
- a sorozat közepén kislányt száműzik/kivégzésre viszik/örök életére tömlöcbe vetik, vagy hasonló.
- a sorozat 2. felében kislány Y foglalkozást űzi.
- a sorozat végén kislány eléri célját, és családja minden ellenlábasa meghal.
Szóval a törénet meglehetősen lineáris, mélységet az éppen aktuális probléma körüli ármánykodás ad neki.
A palota ékköve 1400 körül játszódik, amikor a Négy Korea már egyesült, az ország szomszéda három oldalról a tenger, északról pedig afelmérhetetlen nagyságú Kína, azaz területi terjeszkedésre már nincsen lehetőség.
A központi probléma hogy a hatalom gyakorlása egy udvaronc kezébe vándorol, akinek a családja olyan nemesekből áll, akik jelentős szerepet vállalnak a kereskedelemben, azaz nem psuztán politikai, de monetáris/gazdasági alapokon is nyugszik a hatalmuk, ami azt jelenti, javarész önellátók, nem lehet, vagynagyon nehéz üzletileg és/vagy politikailag megszorítani őket. Nagy hibájuk az, hogy a hatalmat a hatalomért kívánják, másokkal nem törődnek, önmagukkal sem nagyon, mindenki önmagáért, a sjaát hatalmának, befolyási övezetének kiterjesztéséért küzd. Ez a viselkedés erősen hasonlít a területi terjeszkedésre, csak nem földrajzilag történik, hanem az emberek fejében.
A Silla... 700 környékén játszódik, és hasonló problémával küzd, a nevezett család élén egy, a "tisztelet és becsület" társadalma által kitermelhető szerintem legtökéletesebb jellemmel (respect a színésznőnek), Misillel. A legtöbb értékelés "machiavellisztikus"-nak bélyegzi ilyen szimplán, holott a jelző sok másik szereplőre is ráillik. A nagy különbség valójában ugyanaz mint a másik sorozatban: a hatlmat a hatalomért akarja birtokolni, célja nincs vele. Nem is lehet, mivel nem érintkezik a többi társadalmi réteggel. Ne feledjük, a "tisztelet és becsület" társadalma mindig (Európában is) kasztosodik, és elkezdi kinevelni az öngyilkosságra gond nélkül hajlandó, gondolkodásra kevésbé képes népességet.
Tehát Misil célja nem azért ugráltatni a népet mert el akar érni valami "Lehetetlen Álmot", hanem azértuhráltatja a népet hogy az ugráljon. Mivel birodalmának értelme, célja, irányanincsen, egyetlen összetarzóereje a FÉLELEM, mint a diktatúráknak. Megjegyzem ebben is aznos a másik sorozattal. A sok hasonlóság oka többek között nyilvánvalóan az azonos forgatóstáb.
A különbség, hogy A palota...-ban igazán nincs nagy szereplőgárda, nicnsenek széleskörűen szerteágazó kapcsolatok, mivel egy konyhalány/orvos történetét meséli el, és a másik oldalt mindkét soorzatban afféle tükörként, negatív pólusként ábrázolja, azaz hasonló a kapcsolatrendszer mindkét oldalon, hasonló annak összetettsége és felépítése is.
Megjegyzendő, hogy a karakterek és a köztük lévő kapcsolat,a viselkedésük - eltekintve a foglalkozás cimkéjétől - szintén gyakrolatilag teljesen megegyező.
Így a Palota...-ban gyakorlatilag kis, családias közösségeket látunk,akik mind ismerik egymást, napi kapcsolatban állnak egymással, nincsenek köztük mélyenszántó konfliktusok csoporton belül. A foglalkozásváltás is erősen határvonallal jelzett, még egy külön száműzetést is belevesznek, hogy teljesen elszigeteljék a két történetfelet.
Ugyanakkor a Palota... nagy erőssége, hogykét olyan különböző foglalkozás között mint a főzés és a gyógyítás képes nagyon erős hasnlóságot mutatni; sikerül bemutatnia az egyik tudománynak a másikra való hatását, az interdiszciplináris tudás hasznosságát, és ezáltal a kasztrendszernek magának a problémáját a maga átjárhatatlanságával, kerékkötőségével.
És bár mindkét sorozatban többek özött azért egy erős női karakter ll a középpontban hogy a női egyenjogúsággal foglalkozzanak, ez inkább tűnik a jelen korra felvetett problémának, mert ez Koreában (a mai kettévált Koreákban) sem került még felszámolásra.
Ha már Korea, itt egy térkép a Négy Koreáról:
Korea úgy alakult ki, hogy Silla elfoglalta Kaya-t (a sorozatban valamiért Gayának ejtik), majd "Pekcsét" is, végül a harcias királyság bekebelezte "Kogurjót" is - és mindezt a korabeli globalizációs törekvés nevében!
Hogy ez miért ötlött fel az akkori uralkodóban ma már nem tudni: az állandó háborúk okozta összeroppanástól félt-e, vagy a kultúrális fennmaradás érdekelte? Csak az a biztos hogy nekilátot megvalósítani a "Tízezer Éves Birodalom" eszméjét, ami nem egy szám, csak annyit jelent "Beláthatatlanul Sok".
Persze írás hiányában (könyörgöm: BETŰK!) ez nyilvánvalóan nem megvalósítható lehetőség, de hát mindenhol lehet találni kifogást. Például az "angol" nyelv nagy problémája, hogy enm fonetikus, így egy csomó időt elpazaroltat a tanulójával mire megtanulja ahhoz képest amennyire optimális esetben szükség volna. Elvégre ne feledjük: "A csatát az a hadsereg nyeri, amelyiknek kevesebb idő kell a felkészülésre."
No nem mintha az angol jelenleg nem állna nyerésre, de miért ne próbáljunk javítani egy rendszere, bármilyen bevállt is, ha látjuk hogy lehet rajta javítani?
Naszóval, a Silla...-ban a karakterek már egymásra hatva élnek, kapcsolataik komplexebbe, ami oda vezet hogy egyes érdekek vagy kötelezettségek miatt adott szereplő tudta nélkül a másik oldalt segíti. Például amikor Tokmán az érkező kereskedőkaraván közelébe akar férkőzni de ezt sheogy nem lehet megoldani, egy szolgáló (amely beosztás a Palota...-ból ismerős már!), aki Tokmán egyik bajtársának barátnője összetör egy ritka fűszerrel teli edényt, kezdeti kereskedő múltja miatt ő lesz az aki pótolni tudja az említett fűszert, így az ellenlábas család a fennálló kapcsolatok megtartása érdekében a kereskedőket kiszolgáló személyzethez osztja főhősünket (de megtörténhetett volna ez bármely másik karakterrel az ellenoldalról).
Lehetséges egyúttal, bár fene sem tudja, hogy a Palota...-ban életben lévő rendelet, miszerint a királyi udvartartás nőtagjai csakis a királlyal kufircolhatnak pont Misil miatt hozott törvény, bár éppúgy felmerül itt hogy akkoriban bizonykirálynő vezette az országot. Hát, mindenesetre elméletnek jó.
És persze nem működött, mert nem megoldás. Egyfelől a szex elengedhetetlen szükséglet, csakúgy a személyes kapcsolatok, így sem itt, sem másutt nem működhet semmilyen cölibátus. A felelősségteljes szex, aminél védekeznek, persze megint egy más kérdés.
Szintén nem lehetett megoldás az erőteljes családi kapcsolatokra épült táradlaom miatt sem, amit tovább erősített a kasztosodás, elvágva számos érintkezési lehetőséget. Egyszerűen egyszerűbb volt minél jobban a konkrét családra hagyatkozni.
Végeredményben arra is rá lehet jönni, hogy mind a "jó", mind a "gonosz" hibája a MEGSZOKÁS. A "jó", a becsületes közösség rászokik, és azt hiszi nem islehet másként, soha nem jön majd valaki aki nem lesz becsületes, önző és kapzsi lesz, amivel tönkreteszi a társadalmukat.
A másik oldalról viszont megszokottá válik hogy mindenki a hatalomért él, és bizony előbb-utóbb jön vaaki aki megtalálja a módot hogy a status-quo hierarchiát maga alá billentse akár azzal hogy megmássza, majd felülről újrarendezi a piramist, akár úgy hogy lerontja azt anélkül, hogyazal hogy bemártja a többieket önmagát nem teemti a romok alá.
Mindkét megoldás tehát önmagában hordozza saját pusztulását, ha nem merít a másik oldalból, ha a másik fajta berendezkedést nem ismeri, nem gyakorolja.
Egyensúly kell a dolgokba.
De a legnagyobb baja a diktatúráknak az, hogy nem fenntarthatóak. Létük alapja a félelelem, az elnyomás és a titkolózás. Így lehet akár egész életeden virágzó birodalmad, mégis halálra van ítélve - mert nem megoldott az utódlás kérdése. Ahhoz, hogy utódod lehessen, hogy a Birodalom fennmaradjon (10,000 évig) ahhoz az kell, hogy az utódod hozzáértő legyen, és ismerje a szükséges dolgokat. Ez nem megy ha mindenki előtt titkolózol.
Az sem megoldás, hogy 1-2 kiválasztottat célzottan felnevelsz. Az egy dolog hogy ki tudja alkalmas-e tehetsége szerint a kiválasztottad, mert mire az megmutatkozik, a nevelést már el kellett volna kezdeni. De mondom, ez kisebb probléma. A nagyobb probléma, hogy ha valaki rájön ki a kiválasztott utódod, akkor az megölheti. Márpedig be KELL mutatnod, hiszen a kapcsolatrendszert fel kell építenie.
A másik rendszer viszont, a "liberális" rendszer éppen hogy a titkok felfedésével működik. Ahogy a Doctor Who első történetében mondták: "A legértékesebb tudása-titka a(z ősember) törzsnek a tűz gyújtásának tudománya. Éppen ezért a mi törzsünkben a tűzgyújtó a legalacsonyabb rangban áll."
Végül a két sorozat közül melyik a jobb? Ha belegondolunk, a Plaota...-ban a főszereplő nem ér el mélyreható változást, nincs is szándékában, és nem is engedik meg neki. Ugyan tesz pár fölfedezést, de mindenki elintézi azzal hogy ő az "egy a milliárdból", aminek következménye nincsen. Se nők egyenjogúsítása, se átfogó társadalmi, poitikai, gazdasági vagy tudományos változásnem történik.
Ellenben a Silla...-ban igenis nagyhangsúlyt kap a vágyottszekuláris államforma, a vallás fölszámolása, az emberek taníttatása, az elithelyett az egész nép boldogulására való törtkvés.
Ez persze csak a nagyobb mondanivaló szintje, a rendezés, történet,színészi játék nagyjából egyformán minőségi - kivéve "Misilt", akárhogy is hívják színészt. Na ő nagyon meggyőző. így ezen a téren is egy rovátkával, deaSilla... győz.
A vicces, hogy a két sorozat gyakorlatilag ugyanarra a kaptafára készült (és egy harmadik cucc kapcsán a Sillát be is perelték amit meg is nyertek ellene):
- van egy királyi család, amiben megy a kavarás arról, ki legyen az örökös
- születik egy kislány, aki majd mindent megold: hatalomra juttatja a jogos örököst aki a jó, és megbünteti az új dinasztiát aki a rossz.
- a történet elején elmondják nekünk a nézőknek (és valahol a történetsorán megtalálja a főszereplő egy adagban egy könyvben) ki a rossz, miért kell megölni, és kinek az unokatestvéréneka tanárának a zolgájának a másodunokatestvéréneka sozobatársának a portásának a lányát erőszakolta meg a seprűnyéllel, szóval az egyetlen kérdés hogyan jutunk ela végkifejletig.
Lévén mondjuk történelmi dráma a műfaj, nem igazán van mit aggódni a cselekmény fő pontjain, de azért nyugaton már rájöttek hogy meg lehet játszani hogy a (kitalált) melléksereplőkért igenis lehet izgulni túlélik-e, vagy mi lesz velük.
- a kezdeteknél a kislány szerénykörülményekk özött, de a kor mércéjével magas szintű oktatásban részesülve nő fel, egy időben fiúnak álcázva magát.
- a sorozat első felében kislány felnő(tt), és X foglalkozást űzi.
- a sorozat közepén kislányt száműzik/kivégzésre viszik/örök életére tömlöcbe vetik, vagy hasonló.
- a sorozat 2. felében kislány Y foglalkozást űzi.
- a sorozat végén kislány eléri célját, és családja minden ellenlábasa meghal.
Szóval a törénet meglehetősen lineáris, mélységet az éppen aktuális probléma körüli ármánykodás ad neki.
A palota ékköve 1400 körül játszódik, amikor a Négy Korea már egyesült, az ország szomszéda három oldalról a tenger, északról pedig afelmérhetetlen nagyságú Kína, azaz területi terjeszkedésre már nincsen lehetőség.
A központi probléma hogy a hatalom gyakorlása egy udvaronc kezébe vándorol, akinek a családja olyan nemesekből áll, akik jelentős szerepet vállalnak a kereskedelemben, azaz nem psuztán politikai, de monetáris/gazdasági alapokon is nyugszik a hatalmuk, ami azt jelenti, javarész önellátók, nem lehet, vagynagyon nehéz üzletileg és/vagy politikailag megszorítani őket. Nagy hibájuk az, hogy a hatalmat a hatalomért kívánják, másokkal nem törődnek, önmagukkal sem nagyon, mindenki önmagáért, a sjaát hatalmának, befolyási övezetének kiterjesztéséért küzd. Ez a viselkedés erősen hasonlít a területi terjeszkedésre, csak nem földrajzilag történik, hanem az emberek fejében.
A Silla... 700 környékén játszódik, és hasonló problémával küzd, a nevezett család élén egy, a "tisztelet és becsület" társadalma által kitermelhető szerintem legtökéletesebb jellemmel (respect a színésznőnek), Misillel. A legtöbb értékelés "machiavellisztikus"-nak bélyegzi ilyen szimplán, holott a jelző sok másik szereplőre is ráillik. A nagy különbség valójában ugyanaz mint a másik sorozatban: a hatlmat a hatalomért akarja birtokolni, célja nincs vele. Nem is lehet, mivel nem érintkezik a többi társadalmi réteggel. Ne feledjük, a "tisztelet és becsület" társadalma mindig (Európában is) kasztosodik, és elkezdi kinevelni az öngyilkosságra gond nélkül hajlandó, gondolkodásra kevésbé képes népességet.
Tehát Misil célja nem azért ugráltatni a népet mert el akar érni valami "Lehetetlen Álmot", hanem azértuhráltatja a népet hogy az ugráljon. Mivel birodalmának értelme, célja, irányanincsen, egyetlen összetarzóereje a FÉLELEM, mint a diktatúráknak. Megjegyzem ebben is aznos a másik sorozattal. A sok hasonlóság oka többek között nyilvánvalóan az azonos forgatóstáb.
A különbség, hogy A palota...-ban igazán nincs nagy szereplőgárda, nicnsenek széleskörűen szerteágazó kapcsolatok, mivel egy konyhalány/orvos történetét meséli el, és a másik oldalt mindkét soorzatban afféle tükörként, negatív pólusként ábrázolja, azaz hasonló a kapcsolatrendszer mindkét oldalon, hasonló annak összetettsége és felépítése is.
Megjegyzendő, hogy a karakterek és a köztük lévő kapcsolat,a viselkedésük - eltekintve a foglalkozás cimkéjétől - szintén gyakrolatilag teljesen megegyező.
Így a Palota...-ban gyakorlatilag kis, családias közösségeket látunk,akik mind ismerik egymást, napi kapcsolatban állnak egymással, nincsenek köztük mélyenszántó konfliktusok csoporton belül. A foglalkozásváltás is erősen határvonallal jelzett, még egy külön száműzetést is belevesznek, hogy teljesen elszigeteljék a két történetfelet.
Ugyanakkor a Palota... nagy erőssége, hogykét olyan különböző foglalkozás között mint a főzés és a gyógyítás képes nagyon erős hasnlóságot mutatni; sikerül bemutatnia az egyik tudománynak a másikra való hatását, az interdiszciplináris tudás hasznosságát, és ezáltal a kasztrendszernek magának a problémáját a maga átjárhatatlanságával, kerékkötőségével.
És bár mindkét sorozatban többek özött azért egy erős női karakter ll a középpontban hogy a női egyenjogúsággal foglalkozzanak, ez inkább tűnik a jelen korra felvetett problémának, mert ez Koreában (a mai kettévált Koreákban) sem került még felszámolásra.
Ha már Korea, itt egy térkép a Négy Koreáról:
Korea úgy alakult ki, hogy Silla elfoglalta Kaya-t (a sorozatban valamiért Gayának ejtik), majd "Pekcsét" is, végül a harcias királyság bekebelezte "Kogurjót" is - és mindezt a korabeli globalizációs törekvés nevében!
Hogy ez miért ötlött fel az akkori uralkodóban ma már nem tudni: az állandó háborúk okozta összeroppanástól félt-e, vagy a kultúrális fennmaradás érdekelte? Csak az a biztos hogy nekilátot megvalósítani a "Tízezer Éves Birodalom" eszméjét, ami nem egy szám, csak annyit jelent "Beláthatatlanul Sok".
Persze írás hiányában (könyörgöm: BETŰK!) ez nyilvánvalóan nem megvalósítható lehetőség, de hát mindenhol lehet találni kifogást. Például az "angol" nyelv nagy problémája, hogy enm fonetikus, így egy csomó időt elpazaroltat a tanulójával mire megtanulja ahhoz képest amennyire optimális esetben szükség volna. Elvégre ne feledjük: "A csatát az a hadsereg nyeri, amelyiknek kevesebb idő kell a felkészülésre."
No nem mintha az angol jelenleg nem állna nyerésre, de miért ne próbáljunk javítani egy rendszere, bármilyen bevállt is, ha látjuk hogy lehet rajta javítani?
Naszóval, a Silla...-ban a karakterek már egymásra hatva élnek, kapcsolataik komplexebbe, ami oda vezet hogy egyes érdekek vagy kötelezettségek miatt adott szereplő tudta nélkül a másik oldalt segíti. Például amikor Tokmán az érkező kereskedőkaraván közelébe akar férkőzni de ezt sheogy nem lehet megoldani, egy szolgáló (amely beosztás a Palota...-ból ismerős már!), aki Tokmán egyik bajtársának barátnője összetör egy ritka fűszerrel teli edényt, kezdeti kereskedő múltja miatt ő lesz az aki pótolni tudja az említett fűszert, így az ellenlábas család a fennálló kapcsolatok megtartása érdekében a kereskedőket kiszolgáló személyzethez osztja főhősünket (de megtörténhetett volna ez bármely másik karakterrel az ellenoldalról).
Lehetséges egyúttal, bár fene sem tudja, hogy a Palota...-ban életben lévő rendelet, miszerint a királyi udvartartás nőtagjai csakis a királlyal kufircolhatnak pont Misil miatt hozott törvény, bár éppúgy felmerül itt hogy akkoriban bizonykirálynő vezette az országot. Hát, mindenesetre elméletnek jó.
És persze nem működött, mert nem megoldás. Egyfelől a szex elengedhetetlen szükséglet, csakúgy a személyes kapcsolatok, így sem itt, sem másutt nem működhet semmilyen cölibátus. A felelősségteljes szex, aminél védekeznek, persze megint egy más kérdés.
Szintén nem lehetett megoldás az erőteljes családi kapcsolatokra épült táradlaom miatt sem, amit tovább erősített a kasztosodás, elvágva számos érintkezési lehetőséget. Egyszerűen egyszerűbb volt minél jobban a konkrét családra hagyatkozni.
Végeredményben arra is rá lehet jönni, hogy mind a "jó", mind a "gonosz" hibája a MEGSZOKÁS. A "jó", a becsületes közösség rászokik, és azt hiszi nem islehet másként, soha nem jön majd valaki aki nem lesz becsületes, önző és kapzsi lesz, amivel tönkreteszi a társadalmukat.
A másik oldalról viszont megszokottá válik hogy mindenki a hatalomért él, és bizony előbb-utóbb jön vaaki aki megtalálja a módot hogy a status-quo hierarchiát maga alá billentse akár azzal hogy megmássza, majd felülről újrarendezi a piramist, akár úgy hogy lerontja azt anélkül, hogyazal hogy bemártja a többieket önmagát nem teemti a romok alá.
Mindkét megoldás tehát önmagában hordozza saját pusztulását, ha nem merít a másik oldalból, ha a másik fajta berendezkedést nem ismeri, nem gyakorolja.
Egyensúly kell a dolgokba.
De a legnagyobb baja a diktatúráknak az, hogy nem fenntarthatóak. Létük alapja a félelelem, az elnyomás és a titkolózás. Így lehet akár egész életeden virágzó birodalmad, mégis halálra van ítélve - mert nem megoldott az utódlás kérdése. Ahhoz, hogy utódod lehessen, hogy a Birodalom fennmaradjon (10,000 évig) ahhoz az kell, hogy az utódod hozzáértő legyen, és ismerje a szükséges dolgokat. Ez nem megy ha mindenki előtt titkolózol.
Az sem megoldás, hogy 1-2 kiválasztottat célzottan felnevelsz. Az egy dolog hogy ki tudja alkalmas-e tehetsége szerint a kiválasztottad, mert mire az megmutatkozik, a nevelést már el kellett volna kezdeni. De mondom, ez kisebb probléma. A nagyobb probléma, hogy ha valaki rájön ki a kiválasztott utódod, akkor az megölheti. Márpedig be KELL mutatnod, hiszen a kapcsolatrendszert fel kell építenie.
A másik rendszer viszont, a "liberális" rendszer éppen hogy a titkok felfedésével működik. Ahogy a Doctor Who első történetében mondták: "A legértékesebb tudása-titka a(z ősember) törzsnek a tűz gyújtásának tudománya. Éppen ezért a mi törzsünkben a tűzgyújtó a legalacsonyabb rangban áll."
Végül a két sorozat közül melyik a jobb? Ha belegondolunk, a Plaota...-ban a főszereplő nem ér el mélyreható változást, nincs is szándékában, és nem is engedik meg neki. Ugyan tesz pár fölfedezést, de mindenki elintézi azzal hogy ő az "egy a milliárdból", aminek következménye nincsen. Se nők egyenjogúsítása, se átfogó társadalmi, poitikai, gazdasági vagy tudományos változásnem történik.
Ellenben a Silla...-ban igenis nagyhangsúlyt kap a vágyottszekuláris államforma, a vallás fölszámolása, az emberek taníttatása, az elithelyett az egész nép boldogulására való törtkvés.
Ez persze csak a nagyobb mondanivaló szintje, a rendezés, történet,színészi játék nagyjából egyformán minőségi - kivéve "Misilt", akárhogy is hívják színészt. Na ő nagyon meggyőző. így ezen a téren is egy rovátkával, deaSilla... győz.
Comments
Post a Comment