Image comics, Spawn, Retrovirus
Az Image-t, avagy teljes nevén Image Comicsot minden képregényolvasó tudja (vagy nem) hogy Todd Macfarilane alapította, azért mert nem tetszett neki amit csinálnia kellett, több szabadságot akart, saját cuccot, miegymás.
Valami hasonló volt Jack Kirbyvel is még korábban, az a fickó se bírt nyugotn ülni. Ő éppen egyre-másra akarta gyártani az új és újabb karaktereket, egy olyan iparban, ami a tömegtermeléstől függ.
Mert ahhoz, hogy egy képregény fennmaradhasson, sok, nagyon sok lapszámot kell eladni - szerencsére egy olyan piac mint az USA majdnem mindent ki tud hozni nyereségesre ha van pénzed kellő területen teríteni.
Ebbena közegben nem lehet eljátszani azt hogy bevezetsz egy alakot, és a következő hónapban már egy másikon dolgozol, az előzőt meg elfelejted, mert a népeknek KELL valamennyi állandóság.
No persze az újítás is kell nekik néha, így jött képbe az Image is.
Todd-bácsi unta a manapság az itteni standokon is megtalálhat pókember és tsai féle rajzstílust, ő helyette agyonzsúfolt képkockákat, és egy kis vért akart. Ebből letta Spawn:
Elég kockázatos egy vállalkozás volt ez, nem is főleg az új stílus miatt, hanem mert Spawn Meg Fog Halni, sikították a lapokon visszatérően felbukkanó homokórák.
Aztán mikor mégis beváltotta a hozzá fűzött rmeényeket nagyon gyorsan ki kellett valamit találni hogy a Fő Fejőstehén fennmaradjon, így szinte azonnal kiderült hogy ez csak EGY spawn, azaz (pokol)ivadék, voltak és lesznek mások is. Majd a lejáró időt is sikerült idővel kiküszöbölni. És ma már nem is az a Spawn van az alap Spawn-füzeteben mint amivel indult, hanem egy másik.
Megjeyzem, a középkorban grasszáló antihős tarolni tudott az alap képregény mellett, és még a fősorozat filmvászonra próbálkozásának bukása után is erős maradt a WoW mellett(!) az akciófigurák síkján, mivel OTT el lehetett követni hogy mindenféle szörnyek és démonok mindennaposnak számítsanak - ellentétben ugye a 20. századi Spawnnal.
Hát igen, a Spawn-film bukás lett, pedig a trailer még jó volt, és zseniális filmzenealbumot rittyentettek mellé. Sajna túl sokat próbáltak beleerőltetni: Malebolgia, Cagliostro - majdnem minden benne volt, talán az angyalokat leszámítva (akiknek Spawn detto szétrúgja a füzetekben a seggét, akarom mondani popóját, mivel hölgyemények, ráadásul leszbikusak). No meg Istent. Már persze a fene tudja MELYIK istent, hiszen a Mennynek is biztos megvan a maga hierarchiája. Spawn világában ugyanis a Pokloknak vagy 10 szintje van, és mindegyiket más ördög/fődémon uralja.
A másik füzet, sőt, mindjárt KÖNYV, keményfedeles kiadvány amit megemlítenék az Image kapcsán most, a Retrovirus.
Azért különlegesség, mert nem a kiadó állta a költségeket, hanem a rajongók, ugyanis Kickstarteren szedték össze rá a pénzt. Nagyon érdekes új üzleti konstrukció, manapság egyre többször használják, mert van létjogosultsága.
Mint látható ez sem nlkülözia vért, bár sokkal letisztultabb rajzokat (is) tartalmaz.
A történetben jurassic-parkot játszik The Thing eredménnyel a szokásos tudóscsapat. A történet ma már talán klisés, és talán egy kicsit túl rövid is a maga 65 oldalával (szvsz legalább a dupláját ki lehett volna hozni belőle), viszont életszerűek a karakterek (persze a maguk Holywoodi módján), pergő a történet (nem tudom, talán a '70-es évek stílusa? Adtak ki hasonlókat itt, de hogy mikor... Még mikor kicsi voltam.), jók, élénkek a rajzok, van fan-service mind gore-ból mind pucérkodásból (azért persze csak amerikai stlusban, azaz legfeljebb mell és fenék), és a szerkesztés.
Na a szerkesztés az valami zseniális. A párokba rendezett oldalak, amiken egyik kocka a másiknak hangulatban vagy történetben ellentéte vagy párja, hol ugyanannál a karakternél, hol egy másik éli át más szemszögből ugyanazt... Ahogy a nézőpontokat váltja, ahogy a történetet egyre-másra csavarja - az tényleg megéri. Művészet.
Valami hasonló volt Jack Kirbyvel is még korábban, az a fickó se bírt nyugotn ülni. Ő éppen egyre-másra akarta gyártani az új és újabb karaktereket, egy olyan iparban, ami a tömegtermeléstől függ.
Mert ahhoz, hogy egy képregény fennmaradhasson, sok, nagyon sok lapszámot kell eladni - szerencsére egy olyan piac mint az USA majdnem mindent ki tud hozni nyereségesre ha van pénzed kellő területen teríteni.
Ebbena közegben nem lehet eljátszani azt hogy bevezetsz egy alakot, és a következő hónapban már egy másikon dolgozol, az előzőt meg elfelejted, mert a népeknek KELL valamennyi állandóság.
No persze az újítás is kell nekik néha, így jött képbe az Image is.
Todd-bácsi unta a manapság az itteni standokon is megtalálhat pókember és tsai féle rajzstílust, ő helyette agyonzsúfolt képkockákat, és egy kis vért akart. Ebből letta Spawn:
Elég kockázatos egy vállalkozás volt ez, nem is főleg az új stílus miatt, hanem mert Spawn Meg Fog Halni, sikították a lapokon visszatérően felbukkanó homokórák.
Aztán mikor mégis beváltotta a hozzá fűzött rmeényeket nagyon gyorsan ki kellett valamit találni hogy a Fő Fejőstehén fennmaradjon, így szinte azonnal kiderült hogy ez csak EGY spawn, azaz (pokol)ivadék, voltak és lesznek mások is. Majd a lejáró időt is sikerült idővel kiküszöbölni. És ma már nem is az a Spawn van az alap Spawn-füzeteben mint amivel indult, hanem egy másik.
Megjeyzem, a középkorban grasszáló antihős tarolni tudott az alap képregény mellett, és még a fősorozat filmvászonra próbálkozásának bukása után is erős maradt a WoW mellett(!) az akciófigurák síkján, mivel OTT el lehetett követni hogy mindenféle szörnyek és démonok mindennaposnak számítsanak - ellentétben ugye a 20. századi Spawnnal.
Hát igen, a Spawn-film bukás lett, pedig a trailer még jó volt, és zseniális filmzenealbumot rittyentettek mellé. Sajna túl sokat próbáltak beleerőltetni: Malebolgia, Cagliostro - majdnem minden benne volt, talán az angyalokat leszámítva (akiknek Spawn detto szétrúgja a füzetekben a seggét, akarom mondani popóját, mivel hölgyemények, ráadásul leszbikusak). No meg Istent. Már persze a fene tudja MELYIK istent, hiszen a Mennynek is biztos megvan a maga hierarchiája. Spawn világában ugyanis a Pokloknak vagy 10 szintje van, és mindegyiket más ördög/fődémon uralja.
A másik füzet, sőt, mindjárt KÖNYV, keményfedeles kiadvány amit megemlítenék az Image kapcsán most, a Retrovirus.
Azért különlegesség, mert nem a kiadó állta a költségeket, hanem a rajongók, ugyanis Kickstarteren szedték össze rá a pénzt. Nagyon érdekes új üzleti konstrukció, manapság egyre többször használják, mert van létjogosultsága.
Mint látható ez sem nlkülözia vért, bár sokkal letisztultabb rajzokat (is) tartalmaz.
A történetben jurassic-parkot játszik The Thing eredménnyel a szokásos tudóscsapat. A történet ma már talán klisés, és talán egy kicsit túl rövid is a maga 65 oldalával (szvsz legalább a dupláját ki lehett volna hozni belőle), viszont életszerűek a karakterek (persze a maguk Holywoodi módján), pergő a történet (nem tudom, talán a '70-es évek stílusa? Adtak ki hasonlókat itt, de hogy mikor... Még mikor kicsi voltam.), jók, élénkek a rajzok, van fan-service mind gore-ból mind pucérkodásból (azért persze csak amerikai stlusban, azaz legfeljebb mell és fenék), és a szerkesztés.
Na a szerkesztés az valami zseniális. A párokba rendezett oldalak, amiken egyik kocka a másiknak hangulatban vagy történetben ellentéte vagy párja, hol ugyanannál a karakternél, hol egy másik éli át más szemszögből ugyanazt... Ahogy a nézőpontokat váltja, ahogy a történetet egyre-másra csavarja - az tényleg megéri. Művészet.
Comments
Post a Comment